1926. június 6-án született a Fejér megyei Tordason. Nagyapja volt az első baptista hívő a faluban. Szülei egyszerű hívő emberek voltak, akik nagy szegénységben, de az Úr gondviselő kegyelmében, a Biblia tanácsa szerint, jó példaadással nevelték hét gyermeküket, akik közül János volt a legidősebb. Kőműves szakmát tanult. Mivel apja nem jött haza a hadifogságból, ezért rá hárult a családfenntartás gondja.
1943-ban Tahiban lett az Úr tanítványa, döntését szeptember 12-én pecsételte meg bemerítéssel Újpesten. 1955-ben – lelkipásztora, Oláh Lajos testvér bíztatására – jelentkezett a Baptista Teológiai Szemináriumba, ahol 1959-ben fejezte be tanulmányait.
Ugyanez év júliusában feleségül vette Schneider Júlia testvérnőt az újpesti gyülekezetből. Házasságukat 8 gyermekkel (Tamás, Márta, Eszter, János, Benjámin, Péter, András és Dániel) áldotta meg az Úr.
1959-ben a 12 állomásos nyíregyházi körzetben kezdte meg lelkipásztori szolgálatát, majd 7 évvel később elfogadta a szintén 12 állomásos karcagi körzet meghívását. Itt 5 évig végezte a lelkimunkát sok építkezés mellett, hiszen Poroszlón ebben az időben épült új imaház, és a lelkipásztorlakás melléképülete is ekkor készült. 1971-től 1986-ig az ócsai gyülekezet lelkipásztora volt egészen nyugdíjazásáig. Ócsán a lelkipásztori teendők mellett szintén sok fizikai munkával részt vett az imaház, majd a lelkipásztorlakás felújításában, miközben a saját házuk is épült. Nyugdíjba vonulása után Csepelen és Galgagután vállalt ügyintézői szolgálatot.
1990-ben bekapcsolódott a börtönmisszióba, amit több mint 20 évig hűségesen végzett. Az utóbbi években ereje egyre fogyatkozott. 2016. szeptember 18-án kapta a hazahívó szót teremtő és elhívó Urától.
Az ócsai temetőben népes gyülekezet kísérte utolsó földi útjára 2016. szeptember 23-án. A gyászistentiszteletet Horváth Zsolt ócsai lelkipásztor vezette. A vigasztalás igéit Mészáros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára hirdette, imádságban Asztalos Imre egykori diáktárs és Nemeshegyi Zoltán korábbi ócsai lelkipásztor adott hálát Fodor János lelkipásztor szolgáló életéért.
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Tim 4:7-8).