Fönt jártam a hegyen, és láttam az ígéret földjét!

Martin Luther King Jr. 1929. január 15-én született a Georgia állambeli Atlantában. Édesapja és anyai nagyapja is baptista lelkipásztorok voltak. Tizenkilenc évesen szociológiából (BA), huszonkét évesen hittudományból (BD), huszonhat évesen pedig filozófiából és teológiából szerzett tudományos fokozatot (PhD) a Bostoni Egyetemen. Kezdetben az orvosi és a jogi pálya vonzotta, de végül édesapja példáját követte. Ennek eredményeként avatták föl 1948-ban baptista lelkipásztorrá. 1953-ban vette feleségül Coretta Scottot, házasságukból négy gyermek született. Lelkészi szolgálatát 1954-ben kezdte meg az Alabama államban fekvő Montgomery városában.

Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt. Bár a rabszolgákat formálisan majdnem száz éve, a polgárháború idején felszabadították, a gyakorlatban a feketék másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől.

A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű afroamerikai varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták. Vele rokonszenvező fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen, a mozgalom vezetőjévé a fiatal, tanult Kinget választották meg.

A bojkott váratlanul sikeresnek bizonyult: a feketék inkább gyalogoltak, mintsem buszra szálljanak. Kinget megpróbálták megfélemlíteni, előbb gyorshajtás miatt vették őrizetbe, majd a helyi Ku-Klux-Klan dobott dinamitot a házára, végül illegálisnak minősítették a bojkottot, és elítélték. King fellebbezett, és a szövetségi bíróság kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes, és eltörölte azt.
Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért.

Hazaköltözött Atlantába, ahol egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. (Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást.)

King mozgalma 1960 és 1965 között érte el legnagyobb eredményeit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták. A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette, amikor több mint 200 ezren (nem csak feketék) hallgatták King leghíresebb, „Van egy álmom” kezdetű beszédét. A beszéd ma már tananyag az amerikai iskolákban.

Ebből idézek a következőkben:

Van egy álmom, hogy eljön a nap, amikor a nemzet fölemelkedik és igazán megéli azt, amiben hisz, azaz hogy »Magától értetődőnek tartjuk, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett!«… Van egy álmom, hogy négy kicsiny gyermekem egy napon olyan nemzet tagjává válik, amelyben nem bőrük színe, hanem jellemük mértéke szerint ítélik meg őket… Van egy álmom, hogy eljön az a nap, amikor »minden völgy fölemelkedik, és minden hegy és halom alászáll. Az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává lesznek, és megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt«.

1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, amikor átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat.

Voltak azonban ellenfelei a „sötét” oldalon is: a feketék közül sokan nem értettek egyet békés módszereivel, később nyíltan szembefordultak vele, és „Tamás bátyának” nevezték. A Ku-Klux-Klan sem volt tétlen: 1961-ben megrohamozták azt a templomot, ahol prédikálni próbált, egyedül Mississippi államban negyven polgárjogi aktivistát lincseltek meg.

1965-ben King egy nagyszabású tiltakozó felvonulást vezetve inkább visszafordult, amikor rendőrségi úttorlasszal került szembe. Ezért sok radikális, főleg fiatal fekete megalkuvónak minősítette, azzal vádolta, hogy lepaktált az állami hatóságokkal, és szakítottak vele. Békés fellépése egyre kevesebb eredményt hozott, s amikor a vietnami háború ellen is felemelte szavát, jó néhány újabb támogatóját veszítette el.

1968. április elején egy helyi sztrájk támogatására Memphisbe utazott. Április 4-én este a szállásául szolgáló motel erkélyén egy zsoltárról beszélgetett társaival, amikor egy orgyilkos golyója végzett vele. Ekkor mindössze 39 éves volt. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s miután beismerte bűnösségét, kilencvenkilenc év börtönre ítélték.

Martin Luther King utolsó prédikációjában, az ellene elkövetett merénylet előtti estén, mintha megérezte volna, hogy mi vár rá, ezt mondta:

Fönt jártam a hegyen, és láttam az ígéret földjét!

A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető lelkipásztor ma már az amerikai örökség része. Egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát. Születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) az Egyesült Államokban hivatalos munkaszüneti nap.

Megdöbbentő személyes élmény volt számomra, amikor 2002-ben személyesen is járhattam Birmingham városában, és fölkereshettem több dr. Martin Luther King életével kapcsolatos történelmi emlékhelyet.

Mint ismeretes, az ’50-es, ’60-as évek Amerikája polgárjogi mozgalmának egyik forró pontja volt ez a város. A faji megkülönböztetés abban az időben talán ezen a vidéken volt a legszembetűnőbb és legkegyetlenebb. Fölkerestem azt a templomot, ahol dr. Martin Luther King baptista mártír lelkész maga is prédikált, ahol erőszakmentes elveit hangoztatta, és fekete hittestvérei méltatlan élethelyzete ellen protestált.

Ahol az utcán hatalmas tömegek élén haladva vonult és énekelte sokakkal együtt az ismert afroamerikai spirituálét:

We shall over come… – Mi győzni fogunk!

A birminghami fekete baptisták legnagyobb temploma mellett áll a Polgári Jogok Nemzetközi Intézete. Itt nemcsak a korabeli események elevenednek fel egy-egy nevezetesebb emléktárgy, döbbenetes dokumentumfilm segítségével, de megrázó élményként éli át az ember e politikai feszültséggel teljes, szinte polgárháborúba sodródó Amerika sötét korszakának egymást követő tragédiáit. A Kennedy fivérek értelmetlen, tragikus halálát, a washingtoni több százezres tömegdemonstrációt, dr. King tiszteletes ott elmondott profetikus beszédét: „I have a dream… – Van egy álmom…”

Láttam azt a börtöncellát, ahol az igazság bátor hirdetése miatt rabságát töltötte. Olvastam az innen kiküldött, megrendítő, hittestvéreit bátorító leveleit. Végül a fiatal lelkész életét kioltó fegyverropogás ébreszti a szemlélődőt a véres valóságra… Arra a gyakran elhangzó kérdésre pedig, hogy „Volt-e valami értelme a véráldozatnak?”, Jézus szavai jutnak eszünkbe: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért…” (Jn 15,13–14)

Ötven évvel a tragikus események után nagy változást láthatunk a polgári jogok és a faji megkülönböztetés kérdésében. Megszűntek a fehér és fekete lakosságot megalázóan elkülönítő felszólítások, a jogegyenlőség minden állampolgárt megillet. Sőt, a város történetében először fekete polgármestert választottak, aki ugyancsak baptista. Mi magyar baptisták is tisztelettel emlékezünk a mártírhalált halt baptista lelkipásztorra, Martin Luther King Jr. testvérünkre, nem feledve az ősegyház hitvallását: „A mártírok vére magvetés!”

Dr. Martin Luther King édesapja, idősebb dr. Martin Luther King maga is baptista lelkipásztor volt Atlantában. Fia mártírhalálának tízéves évfordulóján, 1978-ban a Magyarországi Baptista Egyház meghívására hazánkba látogatott. (A hivatalos meghívót dr. Haraszti Sándor orvosmisszionárius, az amerikai magyar baptisták akkori vezetője, és az éppen Amerikában igehirdetői körúton szolgálatot teljesítő idősebb dr. Mészáros Kálmán, a magyarországi baptisták akkori alelnöke és felesége adták át idősebb Martin Luther Kingnek Atlantában.)

Látogatása során több igehirdetést és teológiai előadást tartott a fővárosban és Debrecenben úgy a baptista, mint református gyülekezetekben, valamint Budapesten a Baptista Teológiai Akadémián. Az említett helyszíneken annak idején magam is részt vettem, és fiatal teológusként személyesen is találkozhattam vele. Így életem meghatározó emlékei között tarthatom számon a mártír lelkipásztor és családja élettörténetét. SDG.