Gerzsenyi Sándor (1933) baptista lelkipásztor, költő, újságíró, lapszerkesztő és énekszövegíró életművében a látszólag különféle hivatások mind közös nevezőre jutnak abban, hogy általuk Isten igéjének hirdetésére vállalkozik.
Sokszínű életpályájának különféle megnyilatkozásait mind annak a küldetésnek vetette alá, hogy általa a hatalmas Isten hírnöke legyen. A Bükk hegység déli peremén, Noszvajon látta meg a napvilágot. Édesapja lelkipásztori hivatása miatt ő az ország különböző településein végezte tanulmányait. A noszvaji kis falusi iskola után Gyulán, a városi gimnáziumban érettségizett. Lelkészi hivatásának első, valós tanújelét akkor adta, amikor a teológia első két évfolyamát egy év alatt végezte el.
Orgoványon, Rákoscsabán, Kispesten, Csepelen, Rákospalotán és Pécsett volt lelkipásztor. Gondolatgazdag igehirdetéseit nem felejtik a néhány tagot számláló szórványban, ahogy a több száz tagú pécsi gyülekezetben sem, ahol megadatott számára, hogy az ország egyik legimpozánsabb baptista templomát építse fel.
Már fiatalon bekapcsolódott a baptista egyház irodalmi életébe. Első verse 1957-ben jelent meg nyomtatásban, majd folyamatosan találkozunk írásaival, verseivel, igemagyarázataival. Gerzsenyi Sándor és a baptista irodalom ügye úgy fonódott össze közösségünkben, amint azt Csopják Attila vagy dr. Somogyi Imre munkásságában láthatjuk. Sokat tett ő is azért, hogy a baptisták körében azelőtt sem idegen versfaragás, szavalásszeretet arra a szintre jusson, ami összemérhető a világi költészet míves darabjaival.
Nem túlzás az a kiadói megállapítás sem, miszerint Gerzsenyi Sándor „a mai magyar vallásos költészet egyik kiemelkedő alakja”. Az újságírást éppúgy hivatásának tekintette, mint a lelkipásztorkodást vagy a költészetet. Húsz éven át volt a Békehírnök munkatársa, nemcsak úgy, mint újságíró, hanem mint korrektor, lektor, majd két ízben is felelős szerkesztő.
Hosszú éveken át ő írta a Békehírnök Mindennapi Ige rovatát. Gondolatai, rövid igemagyarázatai napi lelki táplálékul szolgáltak sok ezer baptista testvérünknek. A rendszerváltozás hajnalán, mint szerkesztő, felismerve az ügy fontosságát, házi újságíró- tanfolyamot indított a megalakuló gyülekezeti lapok munkatársai, leendő cikkírói számára, aminek ma számos gyümölcse látható.
Érdemes megemlíteni Gerzsenyi Sándor énekszövegírói munkásságát is. Az immár klasszikusnak mondható szövegek maradéktalanul megfelelnek a prozódiai és teológiai követelményeknek. Az énekeskönyveinkben található tartalmas szövegek mint gazdag kincsek nemcsak a jelen értékei, hanem figyelemreméltó örökség is a jövő éneklő baptistái számára, akárcsak a megjelent versesköteteiben szereplő számos, országszerte ismert költeménye. Akik ismerik Gerzsenyi Sándor munkásságát, osztják a véleményt, mely szerint az írásaiban rejlő humora, finom iróniája, líraisága, választékosan és szabatosan megfogalmazott mondanivalója lebilincseli az olvasót. Az alapvetően befelé forduló, érzelmileg visszafogott és fegyelmezett ember amikor tollat ragad, akkor őszinte és kitárulkozó. A Spurgeon-díjra javasolt, immár 82 esztendős Gerzsenyi Sándor otthonosan mozgott a különféle műfajokban.
Munkássága során kereste az újat, kerülte a szürkét, a megszokottat, és újságíróként éppúgy, mint költőként meg lelkipásztorként a változhatatlan ősi Igéből mindig újat és változatosat tárt olvasói vagy hallgatói elé. Baptista közösségünk a Spurgeon-díjjal – amiként a 2008-ban a Protestáns Újságírók Szövetsége által adományozott Rát Mátyás-díjjal is – tiszteletét, szeretetét és megbecsülését fejezi ki Gerzsenyi Sándor lelkipásztor-költőnek.
Legyen ez a laudáció az, ami ennek a latin eredetű szónak a jelentése is: dicséret, méltatás, testvérünk életművének szóló nyilvános elismerés.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
