„…ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Kor 12,25)
Mindig ámulva hallgatom a családi vagy gyülekezeti összejöveteleken, hogy régebben milyen természetes módon hívtak meg egy idegent az ünnepi vagy vasárnapi asztalhoz, milyen magától értetődő volt, hogy segítettek, ha a testvérük, barátjuk szükséget szenvedett valamiben. Ha építkezés, felújítás volt valakinél, sokszor a testvéri közösség tagjaiból állt össze gyorsan egy csapat, és megoldották a feladatot, de az is gyakran előfordult, hogy kisgyermekes családoknál szolgálatkész testvérnők segítettek be a különféle teendőkbe.
De nem csak a hívő közösségekben működött ez így: faluhelyen egy-egy menyegző szervezésében, ételek előkészítésében vagy temetéseken természetes volt a szomszédok, rokonok támogató jelenléte.
Ma az egyik legnagyobb kihívást az elidegenedett ember jelenléte jelenti a társadalomban. Ijesztő az a tudat, hogy nem tudjuk, ránk nyitja-e valaki az ajtót, ha velünk valami történik. Miért hagytuk, hogy a mókuskerék úgy beszippantson minket, hogy elfelejtünk odafigyelni a környezetünkben élő másik emberre?
Mert könnyű aggódni azokért, akik a világ másik felén élnek, könnyű segíteni azoknak, akiket nem kell közel engednünk magunkhoz. Amikor gondoskodunk egy olyan ember szükségeiről, aki a közelünkben van, aki a szomszédunk, barátunk, gyülekezeti testvérünk, akkor magunkból is oda kell adni valamit: a figyelmet, az időt, az erőfeszítést. És valahol ez teszi értékessé a gondoskodást a másikról.
Az ige azt mondja, kölcsönösen gondoskodjunk egymás szükségeiről… A szükség nem mindig anyagi természetű. Valakinek figyelemre, meghallgatásra, bátorításra van szüksége. Valakinek az imádságos háttérre. Vegyük észre a másik igazi szükségét, és higgyünk abban, hogy amikor rászorulunk, mellénk is kirendeli a jó Atya a gondoskodó kezeket!
A hónap kérdései
Észrevesszük-e, ha valakit a mi gondoskodásunkra bízott Isten? Hajlandóak vagyunk-e ezért áldozatot hozni? Vannak-e olyan kapcsolataink, hogy nyugodt szívvel számíthatunk mások segítségére?
A hónap imája
Isten, add, hogy kész legyek a másik ember szükségleteit észrevenni és betölteni! Add, hogy a kényelmességem ne gátolja a szolgálatkészségemet, amikor erre hívsz! Segíts, hogy olyan kapcsolatokat építsek, amelyekben magam is bizton számíthatok mások segítségére! Ámen.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
