„…ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Kor 12,25)
Mindig ámulva hallgatom a családi vagy gyülekezeti összejöveteleken, hogy régebben milyen természetes módon hívtak meg egy idegent az ünnepi vagy vasárnapi asztalhoz, milyen magától értetődő volt, hogy segítettek, ha a testvérük, barátjuk szükséget szenvedett valamiben. Ha építkezés, felújítás volt valakinél, sokszor a testvéri közösség tagjaiból állt össze gyorsan egy csapat, és megoldották a feladatot, de az is gyakran előfordult, hogy kisgyermekes családoknál szolgálatkész testvérnők segítettek be a különféle teendőkbe.
De nem csak a hívő közösségekben működött ez így: faluhelyen egy-egy menyegző szervezésében, ételek előkészítésében vagy temetéseken természetes volt a szomszédok, rokonok támogató jelenléte.
Ma az egyik legnagyobb kihívást az elidegenedett ember jelenléte jelenti a társadalomban. Ijesztő az a tudat, hogy nem tudjuk, ránk nyitja-e valaki az ajtót, ha velünk valami történik. Miért hagytuk, hogy a mókuskerék úgy beszippantson minket, hogy elfelejtünk odafigyelni a környezetünkben élő másik emberre?
Mert könnyű aggódni azokért, akik a világ másik felén élnek, könnyű segíteni azoknak, akiket nem kell közel engednünk magunkhoz. Amikor gondoskodunk egy olyan ember szükségeiről, aki a közelünkben van, aki a szomszédunk, barátunk, gyülekezeti testvérünk, akkor magunkból is oda kell adni valamit: a figyelmet, az időt, az erőfeszítést. És valahol ez teszi értékessé a gondoskodást a másikról.
Az ige azt mondja, kölcsönösen gondoskodjunk egymás szükségeiről… A szükség nem mindig anyagi természetű. Valakinek figyelemre, meghallgatásra, bátorításra van szüksége. Valakinek az imádságos háttérre. Vegyük észre a másik igazi szükségét, és higgyünk abban, hogy amikor rászorulunk, mellénk is kirendeli a jó Atya a gondoskodó kezeket!
A hónap kérdései
Észrevesszük-e, ha valakit a mi gondoskodásunkra bízott Isten? Hajlandóak vagyunk-e ezért áldozatot hozni? Vannak-e olyan kapcsolataink, hogy nyugodt szívvel számíthatunk mások segítségére?
A hónap imája
Isten, add, hogy kész legyek a másik ember szükségleteit észrevenni és betölteni! Add, hogy a kényelmességem ne gátolja a szolgálatkészségemet, amikor erre hívsz! Segíts, hogy olyan kapcsolatokat építsek, amelyekben magam is bizton számíthatok mások segítségére! Ámen.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
