Most, amikor a reformáció kerek évfordulóját ünnepelve sok helyütt reflektorfénybe kerülnek a protestáns felekezetek hitelődei, a baptisták előhírnökeinek tekintett anabaptistákat mindenképpen meg kell említenünk, mert nélkülük nem tartanánk ott a hitben a XXI.században, ahol jelenleg tartunk.
Annál is inkább meg kell emlékeznünk róluk, mert kitartásuk évszázadokra visszatekintve is példaértékű!
Dr.Szebeni Olivér szerint a baptisták történelme éppen a reformációval egyidős. A mi történelmünk is valahol a XVI.századi anabaptista mártírok történelmével kezdődik.
A reformáció három ága közül – a lutheránus és a kálvinista után – a harmadik, anabaptista vonalat tekintették talán a legradikálisabbnak. Nevük is utal erdetükre: ana + baptidzó szavak alapján „újrakeresztelő”. Abban az időben gúnynevük a legismertebb tanításuk és mindennapi gyakorlatuk szerint a felnőttkeresztséget is jelentette, ugyanis elvetették a gyermekkeresztséget. Saját magukat egyszerűen csak „testvéreknek” nevezték.
Hazánkban már 1523-ban megjelentek az anabatisták, s mivel jól dokumentálták életüket, régi kódexekből nyomon követhető, hogy 1527-ben Mantz Félix szenvedett mártírhalált, Hubmayer Baltazárt és feleségét pedig Bécsben égették el 1528-ban máglyán.
A tiroli származású Hutter Jakab 5 évvel később hal meg hitéért.
Az ő követői a morvaországi hutteriták, s a hazánkban letelepedő csoportjai kapják majd a habánok nevet lakóhelyükről, életmódjukról ( „habenhaus”).
Sok-sok ismert adat került elő nemcsak magas színvonalú kerámia-technikájukról, hanem közel 30 foglalkozásról, melyet igen tisztességesen töltöttek be.
A habán késeseket ma sem lehet kihagyni a késes szakmát felgöngyölítő történelmi munkákból, de a cserépkályha- iparban jártas szakember is lépten-nyomon találkozik jellegzetes, finom munkájukkal. Ácsokról, kulcsárokról, kertészekről, csakúgy találhatóak feljegyzések, mint a posztógyártásban, sörgyártásban, malomiparban dolgozókról.
Betelepítésükkor kezdetben megmagyarázhatatlan büntető vámokkal, büntető adókkal is terhelték őket, azonban, miután megismerték őket, egyre elnézőbbek lettek velük, s csakhamar kezdtek eltekinteni ezektől az értelmetlen sarcoktól.
A magyarországi nyugat-dunántúli, ill. Sárospatak környéki csoportjaik az utókor számára értékes múzeumi leleteket hagytak hátra. Ismertek olyan kutatások is, melyek a kerámiák kémiai elemzéseit vették górcső alá. De tudunk olyan egészségügyi tevékenységükről, gyógyító munkájukról, melyek még a nagyközönség számára prezentálásra várnak. A jómódú, gazdag családok ragaszkodtak az ún.”újkeresztény” orvosokhoz, mert megbízhatóaknak érezték őket. Komoly levelezés gazdagbítja az orvostörténeti könyvtárakat csakúgy, mint a gyógynövényes receptek, melyek a kor legismertebb gyógyító praktikáit tartlmazzák, s amelyek napjainkban is összeállíthatóak, elkészíthetőek, újra felfedezhetőek a gyógyítás számára.
Ismertek a lakóházak sajátos építési szokásai is. Ezen jellegzetes méretű házakat olyan fedéstechnikával készítették el, amelyek tűzvédelmi szempontok alapján a legmegbízhatóbbnak bizonyultak.
Erre utal az a Baranya vármegye közgyűlésén felolvasott, 1771.február 17-i keltezésű helytartótanácsi rendelet is, amely alábbi kötelezettségeket írja elő tűzvédelmi szempontokként a lakosság számára, intve őket, hogy ne építkezzenek gyúlékony anyagokból, hanem kövessék a habán építkezési eljárásokat: „ Éppen ezért minden város gondoskodjon arról, hogy azt a tetőfedő módszert alkalmazzák, ami a habánoknál szokás – mivel hogy a tűzzel szemben ez adja a legnagyobb biztonságot.”
Nemcsak az életmód komplexitása adta a habánok egészségmegőrző szerepét – jelenkori orvosi felmérések is igazolják, hogy manapság is a keresztény közösségek, gyülekezetek kimutatható egészségmegőrző szereppel bírnak lelki bajok, idegbetegségek, magasvérnyomás alakulása szempontjából – de ismertek különböző szakterületek is, amelyek már akkor nagyon meghatározóak voltak. Nevezetesen sebészorvosok, szemészek, fürdőorvosok szerepelnek a korabeli feljegyzésekben. Az írások tanúsága szerint valamennyi újkeresztény között az orvos fizetése volt a legmagasabb, a legtöbb helyen lovat is biztosítottak számára. A késes, gerencsér fizetése általában 6 tallérral volt alacsonyabb a kulcsárokénál. Fizetésüket részben pénzben, részben terményben ( búza, rosz, árpa) kapták. Évente szerződést kötöttek velük, s mindíg a megelőző év juttatásait vették irányadónak.
Ha elmulnak a reformációra visszaemlékező napok, elő kell vennünk a korabeli jegyzeteket, feljegyzéseket, hogy szép útmutatót tegyünk az utókor elé életmód, hitélet, habán kultúra tekintetében.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
