Idei hálaadó napunk rendkívüliségét az adta, hogy Révész Lajos, gyülekezetünk saját lelkipásztora hívott minket közös imádatra, istendicséretre.
Az ünnepi alkalom alapigéjének (Jeremiás 29:11-14) örök igazsága élő ajándékként bontakozott ki a testvériség számára.
„Ha megnézed, hogy mid van, látni fogod, hogy mit kerestél”. Igen, a kiválasztott nép saját akaratából, saját döntései alapján került 70 év távlatba Teremtőjétől. Bárki egyetérthet azzal, hogy egy bizonytalan állapotban akár egy óra is örökkévalóságnak tűnik. A remény teljes megkopásához hét évtized bizonyosan elegendő idő. Isten azonban nem az az isten, aki elfeledkezne az övéiről! Mikor mocorogni, jelezni kezd, akkor sem azért teszi, hogy büntessen, hanem hogy helyrehozzon – pontos tervszerűség szerint.
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek … reményteljes jövőt adok nektek.”
Se Izraelre, se a te életedre nézve nem a nyomorúság Isten terve. Abba magunk sétálunk bele. Mi talán már – Izraelhez hasonlóan – el is felejtettük, de Isten jelez: Én TUDOM, mi a tervem veletek! Érdekel ez a terv? Istennél készen van, sőt, hozzáférhető! De ez egy nagyon komoly, életre szóló terv. Isten nem sajnálja tőlünk a megoldást, de próbára tesz, letesztel, vajon őszintén, teljes odaszánással, teljes szívvel akarjuk, kutatjuk-e Őt. Komoly dolgot mi sem bízunk komolytalan emberekre.
Vigyázat! Nem minden jó terv vezet az örökéletre. Egy kínai bölcsesség pl. nagyszerűen irányíthat a földön itt és most, de nincs kihatása az örökkévalóságába. Isten szava azonban e Földön is rendbe tesz, és reményteljes jövőt ad, belenyúlik a Mennyeknek országába.
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám… – így szól az Úr”