Hálaünnep Rákospalotán

Az emberek szeretnek ünnepelni. Mi is szeretünk ünnepelni. De mit ünnepelnek általában az emberek?

Akár állami, vállalati, vagy családi ünneplésről van szó, a környezetünkben általában a sikert, valami elérését vagy az elmúlt idők példát mutató, sikereket elérő hőseit ünnepeljük.
Természetesen mi is szoktunk ilyen alkalommal ünnepelni, de van egy olyan plusz, van olyan ünnepünk, ami a környezetünkben a körülöttünk levő világban ismeretlen.

Körülöttünk a siker elérésének okaként egyedül az egyén vagy közösség erőfeszítéseit nevezik meg, és ismerik el. A gyülekezetünkben rendezett hálaünnep oka és célja annak elismerése, hogy az elért sikerek, eredmények oka és kiinduló pontja nem bennünk van. Nem mi vagyunk a gyökere és kulcsa annak amit elértünk, hanem az aki elhívott bennünket és minden próbán keresztül megtartva oda kormányozta életünk hajóját, ahol jelenleg tartunk. A hála ünnepét, amit hálaadó napnak hívunk, minden baptista gyülekezetben meg szokták tartani, de most számunkra ez egy szokásosnál is különlegesebb alkalom volt, mert az elmúlt 80 év áldásait, testvéreit, és mindazt ünnepeltük és köszöntük meg mennyei Atyánknak, amelyek eredményeként még ma is élő gyülekezet lehet a rákospalotai.

Ha végig nézünk az elmúlt évtizedeken, és felidézzük azokat a történéseket (világégést, szenvedést és nyomorúságot, ugyanúgy ahogy a béke és öröm időszakát), felmerül a kérdés bennünk, hogy mi tarthat össze, mi tarthat együtt egy gyülekezetet? Hogy lehetséges az, hogy ennyi különböző természetű, hátterű, eltérő adottságokkal, képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező ember egymást testvérként fogadja el és szeresse? Hogy lehet őket egy irányba vinni?

A hétköznapokban azt látjuk a munkahelyeinken és a társadalom különböző szintjein, hogy még a legapróbb kérdésben is sokszor az egyet nem értés, a széthúzás, és nem a közös cél keresése, az egyfelé irányultság jellemzi a szervezeteket, csoportokat. Mi magyarok különösen hajlamosak vagyunk ketten három felé húzni.

Mégis a gyülekezetünk áll, és most október 8-án ünnepelte és köszönte meg Istennek az elmúlt 80 évet. Mert csak Isten az, aki együtt tud tartani ennyiféle embert, Ő az aki egy célt és egy gondolkozásmódot tud adni mindenkinek.

Az emberek megváltoztatása egyszerűen reménytelen feladat. Sokszor szembesülünk azzal, hogy még mi magunk –a legjobb szándék ellenére– sem azt tesszük, amit a legjobbnak tartunk. Hát még ha egy csapatról van szó és egy csapatot kell egy irányba vinni. Ez nagyon sokszor a lehetetlen kihívással egyenértékű, ha a csapattagokat nem mi választjuk és nincs beleszólásunk abba, ki lehet csapattag!

Istennek azonban ez évtizedek, évszázadok és évezredek óta folyamatosan sikerül. Az Úr Jézus tanítása életet átformáló ereje képes arra, hogy a leggonoszabb személyből is akár apostolt formáljon, így nem kell félelemmel tekintenünk a jövőbe, csak rá kell bíznunk továbbra is gyülekezetének irányítását, vezetését.

Az egyedüli dolog ami tőlünk megkívántatik, csak annyi, hogy legyünk hűek elhívásunkhoz szeretetben! Ne engedjük, hogy környezetünk sodrása, változó értékrendje és célrendszere a mi hitünk alapjait mossa el és a szilárd alap helyett homokra sodorja életünk építményét! Mert a bizonytalan életkilátások, környezetünk félelmei ragadósak és csak akkor tudunk példák, sók és világosság lenni környezetünk számára, ha hitünket, a Biblia igazságát világosan és egyértelműen képviseljük.

A rákospalotai gyülekezet elmúlt 80 éve legyen erő forrása, és példa mindannyiunk számára akik a mában a jelen kor kihívásai és próbái között élünk, hogy nincs reménytelen helyzet, nincs megoldhatatlan gond, mert a mi Istenünk mindenható és jobban ismer minket és körülményeinket mint akárcsak mi magunk!