Október 15-én délután 5 órakor volt Kiss Illés Zoltán lelkipásztor avatása és beiktatása, 16-án pedig a hálaadó ünnepély.
Durkó István missziói igazgató a Kolossé 4,7–18 alapján szolgált: „Milyen módon építi az Úr az egyházat?” Isten embereken keresztül munkálkodik. Számít rád, a gyülekezet tagjára. Mi élő kövek vagyunk, Isten az, aki épít. A gyülekezetben a lelkipásztornak, a presbitereknek, a diakónusoknak oszlopokká kell válniuk. A hűségesekre, elkötelezettekre lehet építeni, s Isten értékeli a hűségedet – ez áldás. Ha elfogynak… akkor?
Pál apostol elkötelezett, semmitől nem fél, mert az Úrért megéri mindent vállalni. Én is megyek? Képviselem az Isten országát? Lehet verés, büntetés, hátrány, szégyen – akkor is? Ha én is elkötelezett vagyok, mindenről lemondok, az életem sem drága – erre tud Isten építeni.
A mai kereszténység elgyengült, minden fontosabb, nincs szabadideje – csak a maradékból tud adni. Isten nem erre hívott el! Istent kell első helyre tenni. Az áldozatot sem a feleslegből várja.
Akik áldozatot hoznak, azokat becsüljük meg! Ők is oszlopok a gyülekezetben, az egyházban. Legyünk mi is az Úrban erősek, mert Isten hosszú távon számít ránk. Mindenkire szükség van!
Az igehirdetés után került sor Kiss Illés Zoltán avatására. Durkó István missziói igazgató kérdezte az avatásra váró szolgatársat, hogy a rá váró feladatokat, nehézségeket, a sokszor fárasztó munkát vállalja-e? Kiss Illés Zoltán Isten és emberek előtt hangosan kijelentette: „Igen, vállalom!”
Ezután áldáskérő imát mondtak a lelkipásztorok, majd Kiss Illés székfoglaló beszéde következett. „A teológia elvégzése után közel egy év telt el várakozásban, hogy meglássam, hova helyez Isten. A várakozásban ezt az éneket kaptam: »Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van… mint titkos bánya mélyében formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.« A hívást menyasszonyommal Isten elé vittük, és az ő útmutatása után tudtam örömmel igent mondani a kondorosi szolgálatra. Így állok most előttetek, hogy együtt menjünk tovább a szolgálatban. Szükségem van a vállaitokra, hogy vállvetve közösen harcoljunk az 1Korinthus 15,58 alapján: »Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.«”
Köszöntések következtek a körzetből, a körösvidéki egyházkerületből, a társegyházak, valamint Kondoros város polgármestere részéről. A bibliakörös gyermekek énekkel és egy-egy szál virággal köszöntötték az avatott lelkipásztort: „Jót kívánunk ma neked… legyen áldott életed gazdagon.”
Végül megköszöntük Beke László ügyintéző lelkipásztor szolgálatát.
Vasárnap a hálaadónap imaórával kezdődött. Tőtös János nyugalmazott lelkipásztor a 118. zsoltár alapján buzdított hálaimára az új lelkipásztorért, az új kezdetért. Biztatott, hogy a szeretet kötelékével vegyük őt körül.
Vasárnap délelőtt és délután Kiss Illés Zoltán szolgált a gyülekezet felé Isten igéjéből. A délelőtti istentisztelet alapigéje Kolossé 3,15–17: „És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.” Ahhoz, hogy hálásak legyünk, szükség van alázatra, béketűrésre, bizalomra, szeretetre.
Délután Efezus 5,19-ből emelte ki, hogy „mondjatok dicséretet… adjatok hálát az Istennek mindenkor mindenért”.
Ezután szolgálatok, bizonyságtételek hangzottak el. Az énekkar is lelkesen énekelte, hogy „lelkemet mély hódolat hatja át, és hálára késztet”.
Délben az összegyűltek közös ebéden vettek részt. Szombaton és vasárnap este is a gyülekezet bőséges szeretetvendégséggel várta az egybegyűlteket, résztvevőket.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
