Henry Cloud és John Townsend könyve olyan témával foglalkozik, mely ebben a felgyorsult világban is igen fontos.
Mégpedig azzal a témával foglalkozik, hogy mire mondjunk igent és mire nemet. Számomra sokat jelentett a könyv őszinte hangvétele, s az, a szemlélet, hogy az ember ne a körülményei és mások elvárásainak sodrásában éljen. A könyvet átitatja a biblikusság és az, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a saját sorunkat alakítsuk. A könyv praktikus tanácsokat ad arra is, hogy az ember ne érezzen bűntudatot amiatt, ha valakinek nemet mond. Abban is segít, hogy a különféle helyzetekben, családi, baráti, munkahelyi kapcsolatokban megjelenő nyomásgyakorlásnak, bűntudatkeltésnek, vagy manipulációnak miként állhat ellen az ember. Továbbá segíti a határok megfelelő felállítását, miközben az olvasó mind önmagát mind pedig embertársait egyre jobban krisztusi módon szereti.
A könyvet olyan embereknek ajánlom, akik küzdöttek már azzal, hogy nemet vagy igent mondjanak valamire. A könyvet olyan embereknek ajánlom, akik szabadon és tudatosan szeretnék élni a saját életüket, miközben a környezetükben élőkhöz szeretettel viszonyulnak.
A könyv megrendelése a kiadótól
Sok jó szándékú embernek és sok keresztyénnek okoz gondot, hogy nem tud nemet mondani. Bármire kérik, úgy véli, nem szabad visszautasítania. Sőt, ha a környezetében valaki kudarcot vall, ő érez bűntudatot, mert nem tudott segíteni.
„Életünk számos zavara és konfliktusa a határok hiányával összefüggő problémákban gyökerezik. Egyértelmû határok híján az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük szabadságunkat, hagyjuk, hogy mások irányítsanak minket, nem értékrendünk, hanem félelmeink, bûntudatunk vagy hiányérzetünk alapján hozunk döntéseket vagy feladjuk a személyiségünket azért, hogy megtartsunk egy kapcsolatot.” Az, hogy a megfelelő határokat meg tudjuk-e húzni magunk körül, minden kapcsolatunkban fontos: a szüleinkkel, a tanárainkkal, a barátainkkal, a munkatársainkkal, a szerelmünkkel vagy a házastársunkkal való jó viszonynak a záloga a bátorság, amivel ezeket a határokat felállítjuk, tiszteletben tartjuk és tartatjuk. Már kisgyermekkorban, az úgynevezett „dac-korszak”-ban próbálgatják a gyerekek ennek a képességnek az elsajátítását, és minden életkorban más és más határt kell meghúznunk.
Ám sajnos nem mindenki nőhet fel olyan környezetben, ahol mindvégig segítik őt, hogy meg tudja nevezni a szükségleteit és a vágyait, érvényt tudjon szerezni a döntéseinek, és vállalja a következményeket is. Tehát szabad és felelősségteljes életvitelt alakíthasson ki. Ezért vannak, akik képtelenek nemet vagy akár határozott igent mondani, mások pedig képtelenek a nemet meghallani. Mindkét csoportnak szól ez a könyv, amely tisztázza az önzés, a segítőkészség, a bocsánat, a tisztelet, az ellentmondás és az engedelmesség körüli mítoszokat és félreértéseket. Különféle „határsértő” élethelyzetekből hoz példákat és megoldásokat – az iskolai, gyülekezeti és munkahelyi konfliktusoktól kezdve az üzleti tárgyalásokon át a családi kapcsolatokig. A pszichológus szerzők azt ígérik, hogy ha kidolgozzuk, hogy hol húzódnak a határaink, és mi az, amiért felelősséggel tartozunk és mi az, amiért nem, hatékonyabban használhatjuk fel az erőforrásainkat, azt fogjuk tenni, ami a mi dolgunk, és a magunk életét élhetjük, ráadásul jól működő és egészséges kapcsolatokat élvezhetünk.
/Naszádi Kriszta könyvajánlója/
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
