Házasság, család

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

(Kányádi Sándor Két nyárfa című verséből)

Hazánkban tizenegyedik alkalommal rendezik meg a házasság hetét február 11–18. közt a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával.

2018 a családok éve. A család funkciói közé tartozik a gyermekvállalás, a közös gazdálkodás, az utódok szocializációja (közösségre nevelése), tagjai életének – különösen személyiségének – támogatása és fejlődésük segítése, valamint az öregedő családtagokról való gondoskodás.

A család tagjainak szerepeiben a kultúra változásával párhuzamosan jelentős átrendeződés zajlik. Az ehhez való alkalmazkodást alapvetően segíti annak tudatosítása, hogy a Szentírás szerint a nő-férfi házastársi kapcsolatban elsődlegesebb az egymás iránti viszonyulás és magatartás, mint a szerepfelosztás.

Olykor a keresztény házasságról való tanításokban sajnos ezt a sorrendet megfordítják, mintha a megfelelő szerepek képesek lennének aztán a kívánatos jó viszonyulást kialakítani. Óriási tévedés.

Sajnos a család bántására, nyomorítására is lehet a benne levő egyéneknek. Sok családban nem kapnak elegendő szeretetet és gondoskodást a tagok: házastársak, gyermekek és szülők. Néhol egyenesen mérgező a családi légkör vagy valamelyik szülő magatartása, ahonnan agresszív, antiszociális és lelkileg beteg gyermekek indulnak az életbe, tovább mérgezve környezetüket, majd felnőttkorukban az egész társadalmat is.

Igaza van a régi mondásnak, miszerint „a lélek békéjének és harmóniájának sugárzása varázsolja széppé az embert. Az embernek ez a szépsége teremt összhangot a házban. Az otthon ilyen összhangja teremt rendet a társadalomban. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.”