Amikor mondani kell egy témában valamit, érdemes megnézni, hogyan áll a helyzet ma.
Röviden és tőmondatokban, amikor napjaink pár kereséséről, házasságról beszélünk ezt mondhatjuk: a modernizáció a párkapcsolatok sokszínűségét, a kísérletezés és a változtatás lehetőségét hozta. A nők a férfiakéhoz hasonló párkapcsolati jogokat vívtak ki. A lehetőségek széles kínálata és a fiatalkor meghosszabbodása fokozta a döntési bizonytalanságot, kitolta a végleges elköteleződés életkorát. A párkapcsolatok stabilitása csökkent.
A Magyar Ifjúság 2012 c. kutatás azt mondja, hogy jó néhány fiatal, a házassággal szemben arra hivatkozik, hogy túl sok kötötséget jelent. Ugyanakkor a tartós párkapcsolat kialakításánál a legfontosabb tulajdonság, amelyet megneveznek, a megbízhatóság. Micsoda kettősség! Vágynak is elkötelezett kapcsolatokra, mégis egyszerre élhetik meg az emberek, hogy már folytogatóan hat rá egy kapcsolat. Miért van ez így? Egy történettel illusztrálom:
Valahol Afrikában történt, hogy a híres utazó és vadász, Széchényi Zsigmond egy expedicióban vett részt. Egy fárasztó úton, népes kísérettel mentek felfelé egy hegyen, ahol egyszer csak a helyi kísérők megálltak és nem voltak hajlandóak tovább menni. Az utazók kérlelték őket. Később próbálták megkérdezni, hogy mi miatt álltak meg ezen az úton. A válasz ez volt: a Lelkünk lemaradt az úton, meg kell várni!
Biológiailag, testileg egyre hamarabb érnek meg a fiatalok, valahol a „lélek” azonban kimarad, lemarad. Ha egészséges házasságokról, valóságos elköteleződésről beszélünk, akkor ki kell mondanunk, hogy erre testi-lelki érettség kell. Ez nem azt jelenti, hogy mindent fognak tudni, mindennel rendelkezni fognak, azok, akik komolyan elkötelezik magukat a másik mellett. Azt azonban jelenti, hogy lelkileg készek egy mély és tartós ragaszkodásra.
Meggyőződésem, hogy életünk második legfontosabb kérdése a társunk kiválasztása. Személyiségünk, értékünk, életünk értelmének megértéséhez viszont hozzátartozik, hogy Istennek válszolunk először. Úgy látom, hogy aki elköteleződött Isten felé, az könnyebben tud elköteleződni egy másik ember felé is. A lélekben felkészült emberhez hozzátartozik, hogy tudom ki vagyok és merre tartok!
Idén ünnepeljük majd az ötödik házassági évfordulónkat, ez nem tűnik soknak, még pont vissza tudok emlékezni az elejére! Magamban meg kellett harcolni két dologgal. Az egyik az volt, hogy eldöntöttem egy nővel, Barbival, szeretném leélni az életem. A másik döntés, hogy nem szeretnék senki mást engedni ebbe a kapcsolatba. Ez a két döntés pedig oda vezetett, hogy minden konfliktust, kérdést, kihívást meg kell oldani, mert vele élek. Azt gondolom, hogy ez egyfajta biztonságot is teremtett. Ő is és én is tudom, hogy meg kell oldani a dolgokat, még akkor is ha könnyebb lenne kiszállni!
Nagyszerű dolog, hogy átélhettem, a házasság nem megfojt, mint személyiséget és nem foszt meg élményektől sem, hanem gazdagít és kiteljesít! A kölcsönös elfogadás és ragaszkodás, pedig biztonságot teremt. A sikeres, kölcsönösen bátorító házasságok története egyenlő a ragaszkodások történetével.
Elég rohanó életünk és aktív családunk van. Isten arra hívott, hogy sokféle módon szolgáljam őt a baptista közösségben. El sem tudom képzelni ezt anélkül a biztonságos háttér nélkül, amelyet a feleségem jelent.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
