Hithőseink Tahiban 1.

Augusztus 21-én került megrendezésre az országos baptista konferencia Tahi Táborban. A délutáni program keretében történelmi meglepetésvendégekkel találkozhattak a részt vevő testvérek. Az anabaptista és baptista hitelődeinkkel való találkozás sokak érdeklődését felkeltette. Ezért indítjuk el sorozatunkat, melyben a Tahiban elhangzott, Varga Attila történész tollából született bemutatkozó, illetve narrátori szövegeket közöljük.

A narrátori bevezető: „Generációk, évszázadok – van, hogy fél évezred – választanak el minket azoktól a férfiaktól és asszonyoktól, akik közül néhányat egy-két mondat erejéig mint hús-vér embereket jelenítünk meg hamarosan. Életük, olykor még a haláluk is máig ható tanulságokat, példát, fontos üzenetet hordoz. Isten kegyelméből mindig voltak, akik bűneiket felismerték, megvallották, megbánták, és elfordultak Isten nélküli életüktől. Megtérve, újjászületve, bemerítkezve csatlakoztak azokhoz, akiket mindenfelé anabaptistáknak, később baptistáknak csúfoltak. De a gúny és megvetés ellenére tisztelet, Isten nevének dicsérete és újabb és újabb megtérők sora fakadt abból, akik voltak, akivé Isten Szentlelke tette őket. Hallgassuk őket most!”

Elsőként Fischer András mártírhalált halt elődünk bukkant fel, akit Paróczi Zsolt, a szigetszentmiklósi gyülekezet lelkipásztora személyesített meg: „A nevem Fischer András. A wittembergi egyetemen tanultam Luther Márton lábainál. Mélyen a szívembe vésődött, hogy a becsületesen feltett kérdésekre a választ egyedül a Szentírás adhatja meg. Bármit kívánna meg a pillanatnyi érdek, bármit szeretnének a földi hatalmasságok, ha az szemben áll az Isten igéjével, akkor az előbb vagy utóbb, de elveszti létjogosultságát. Sola Scriptura – vallotta mesterem is. És volt idő, amikor még ő maga is elutasította, hogy az Írás ellenére csecsemőket kereszteljünk. De ez már túl sok politikai érdeket sértett, ezért később visszavonta. A világi hatalmak pártfogásának csapdája kompromisszumokra kényszerítette. A pénz, az államtól kapott fizetés gyakorlata és a cserébe tőlünk elvárt viselkedés elmaszatolta a legalapvetőbb kérdéseket a megtérésről, az újjászületésről. A bemerítés gyakorlatát már nem merte felvállalni. Minket pedig azóta mint a rendszer ellenségeit igyekeznek tűzzel-vassal irtani. Ahogy az ige is írja: »éretted gyilkoltak minket minden napon, tekintettek bennünket, mint vágójuhokat.« (Zsolt 44,22) De mi elköteleztük magunkat Krisztus követésére. Szabad elhatározásból személyesen döntöttünk így, és készek vagyunk Jézusért élni, de akár meghalni is. Jómagam elmúltam már 30 esztendős, amikor bemerítkeztem. Visszatérve három részre szétszakított hazámba, Felső-Magyarországon hirdettem Isten örömüzenetét. Feleségemmel városról városra, faluról falura jártunk Körmöcbányától Eperjesig, Lőcsétől Besztercebányáig, Kassától Sárospatakig hirdettem a hitvallásra épülő önkéntes keresztséget sok-sok zaklatás közepette. Most itt a krasznahorkai várban tartanak fogva a várúr pribékjei, hogy Bebek Ferenc várkapitány parancsára elővezessenek.”

Majd ismét a narrátor szavai következtek: „A gyönyörű felvidéki vár legmagasabb tornyához szomorú történet fűződik. Innen defenesztrálták, azaz taszították a mélybe a hitét megtagadni nem hajlandó Fischer Andrást. De minden korban igaz, hogy a mártírok vére magvetés. És ma nevüket tisztelet, a kivégzőkét megvetés kíséri. Ahogy az első keresztényüldöző császárról, Néróról legfeljebb a kutyáinkat nevezzük el, gyermekeinket világszerte szívesen nevezzük az általa kivégzett Péterről és Pálról. A jellemtelen hatalomvágyában a hazaárulásig elmenő várkapitány hiába próbált Erdély kormányzója lenni. Hiába hajlongott ezért személyesen hazáját felajánlva Szulejmán szultán előtt, hiába hamisított pénzt. Minden vagyonát elkobozták, és mint hazaáruló vonult be a történelembe. Erdély fejedelmei közé minden törtetése ellenére sem került be a neve, de az egyik legdicsőbb emlékű erdélyi fejedelem az a Bethlen Gábor volt, aki még menedéket adott az üldözött anabaptistáknak. Fischer András példáján és bátorságán pedig sokan felbátorodtak. A tiszta evangélium bátor hirdetése őszinte bűnbánatra indított sokakat. Amerre járt, Isten felé fordulásra, igazi megtérésekre vezetett. Besztercebányán még a város bírája és több városi tanácstag is megtért és bemerítkezett.”