Révész Szilvia eredetileg magyar irodalom szakos tanár, aki a Vasvári Pál Gimnáziumban is tanított. A minap jelent meg Keserűből édeset – Istennel a kríziseken át című könyve. Havi rendszerességgel tart a témából előadást, negyedévente a fehérvári Hiemer-ház báltermében is.
– Honnan jött a hívás, amely a téma felé terelte?
– Évekkel ezelőtt elkezdtem egy kéziratot, amely az 50 év alatti nők helyzetével foglalkozik abból a szempontból, miként élhetőek meg a női életpályák. A típusokról szól: a klasszikus családanyáról, aki napi 24 órában a családjáért fáradozik. A hivatásának élő nőről, aki a munkájában teljesedik ki, nem házasodik, vagy ha igen, nem vállal gyerekeket, mert a munka az életküldetése. A legklasszikusabb, hogy a nő egyszerre anya, feleség és karrierépítő. A közösségi média megjelenésével mindenkire nyomást gyakorol a másik élete. Sokszor nem az a gond, amit csinálunk, hanem az, hogy e nyomás miatt nem tudunk felhőtlenek lenni.
– Mi lehet a megoldás?
– Minden választás lemondás, ezzel kapcsolatban kell tudatosnak lenni. Ha elhiszem, hogy azt csinálom, ami a meggyőződésem szerint küldetésem. Amikor tavaly januárban otthagytam a főállású munkahelyemet, arra gondoltam, olyan témával kellene foglalkoznom, ami bárkit érinthet. Tizenöt éve rendszeresen tartok előadásokat a házasságról, a családról, a nőket érintő lelki kérdésekről. Az összegyűjtött tapasztalatok birtokában fogalmazódott meg bennem a téma: Istennel a kríziseken át.
– Az élet valóban tele van krízisekkel. Hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket?
– A többség ösztönösen. Gyakran a válsághelyzetek és konfliktusok megoldására azokat a mintákat használjuk, amiket a családban láttunk. Amikor felnőtté válunk, visszanézünk és megállapítjuk, mi az, amit másként szeretnénk tenni. Vannak ilyen megértéseink, mégis később, krízishelyzetben ugyanúgy csinálunk mindent.
– Miként történik ez?
– Ha valaki alkoholista mellett nő fel, nagyon jól tudja, hogy az mennyire rossz. Ezért nem nyúl a pohárhoz, de mégis megteszi, amikor válsághelyzetbe kerül, például elhagyja a párja. A válsághelyzeteknek sorsfordító erejük van, ilyenkor nem megy csak úgy tovább az élet. Jó példa a körforgalom: onnan sokféle út vezet kifelé.
– Milyen utak léteznek?
– A szülői minta másolásánál is van rosszabb, amikor valaki feladja, kilép, akár öngyilkosságba is menekülhet. Kompromisszumos megoldás, ha találsz átmeneti választ, tudva, hogy nem az az igazi, de abban elvagy egy ideig. Lehet, hogy három-négy évig egy másik kapcsolatban élsz vagy egy más munkahelyen dolgozol, de a szíved mélyén érzed, hogy az nem a te utad. Átmenetileg megoldás, de a probléma idővel visszatér. És akkor újra választani kell.
– Mire kell törekedni?
– Az optimális megoldás az, ha végigküzdöd azt az időszakot, amíg „kidolgozódik” belőled az adott helyzet, megtalálod, merre tovább, és el tudod érzelmileg hordozni mindennek a terhét.
– Mit jelent a krízis?
– Egy tartósabb válsághelyzetet, ami átrendezi az életed, s nem tudsz rá megoldást, hiszen korábban még nem voltál hasonló helyzetben. Ez kihívás, mert változni kell ahhoz, hogy megtaláld a kiutat. Azért nehéz helyzet ez, mert többnyire váratlanul, felkészületlenül ér, és nincs rá válasz, eszközkészlet, felforgatja az életedet és a kapcsolatrendszeredet, érzelmileg pedig rendkívül megterhelő. Egy nagyobb krízis egyben az identitás válsága is, elveszítesz sok mindent, amivel addig azonosítottad magad. De ez minden ember elkerülhetetlen sorsa.
– Ezek szerint a kríziseket nem lehet elkerülni?
– Létező tévhit, hogy ha mindent jól csinálunk, akkor nem kerülünk ilyen helyzetbe, pedig ezek az élet természetes velejárói. Isten az emberi életet úgy alkotta meg, hogy a különböző életszakaszok között nagy váltópontok vannak, amelyeket az ember eleve krízisként él meg.
– Melyek ezek?
– Ilyen a tinédzserkor, amikor eljutsz odáig, hogy már nem vagy gyerek, de még felnőtt sem. Akkor ki? Aztán ilyen az életkezdés, a családalapítás, az életközepi válság ideje, az öregedés, a nyugdíjas évek kezdete. Sajnos a modern világból kivesztek azok a természeti népeknél létező szokások, amelyek az embert ezeken átsegítik. Előadásaimmal és a személyes találkozókon egyéni történeteken keresztül, keresztény szemszögből világítok rá a krízishelyzetek feldolgozásának fontosságára, s ehhez igyekszem segítséget nyújtani. Segítséget: mert az utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
– A hívő ember könnyebben dolgozza fel a kríziseit?
– Részben, mert az Istennel való kapcsolat óriási segítséget jelenthet nehéz időkben, és a Bibliából is sok bátorítást, útmutatást kaphat az ember. Másrészt hajlamosak vagyunk magunkat olyan tévhitekbe ringatni, hogy bennünket talán elkerülnek majd a komoly krízisek, és ezért sokszor még felkészületlenebbek vagyunk. Pedig Isten nem ígéri, hogy az életünkben nem lesznek nehézségek, hiszen azt mondja: „Veled vagyok a nyomorúságban!” De a krízist akár láthatjuk úgy is, mint egy lehetőséget, ami új forrásokhoz juttathat.
– Miként lehetséges ez?
– Új irányt vehet az életed, új kapcsolataid épülhetnek, új képességeidet bontakoztathatod ki. A jól feldolgozott krízis örökre tapasztalatot nyújt, s ez erősebbé tesz. A krízis tehát nemcsak elvesz, hanem ad is.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
