Igen, nem és a reményem

Az elmúlt hónapok, különösen az elmúlt hetek a migránsokról, a velük kapcsolatos döntésekről, vitákról, lehetőségekről és félelmekről szólnak. Eközben számtalanszor felszólították az egyházakat, azok vezetőit, hogy nyilatkozzanak, tegyenek ebben az ügyben.

Sok hívő ember és közösség aktivizálódott (különböző mértékben és nem mindig a médiában megjelenő módon), és segítettek a rászorulóknak.

Mi baptisták is sokféle módon bekapcsolódtunk ebbe a szolgálatba (Baptista Szeretetszolgálat intézménye, baptista önkéntesekkel megerősített szolgálatok, egészségügyi és ételosztási akciók, stb.). Ugyanakkor egész társadalmunk megosztott – benne a mi közösségünk is – több súlyos kérdés mentén. Meg sem kísérlem ezeket a kérdéseket fölvázolni, körbejárni, az okokat vagy a lehetséges következményeket elemezni. Mindössze a bennem megszülető igenekről, nemekről és reményről hadd tegyek bizonyságot.

IGEN! Igent kell mondani Jézus Krisztus szeretete, megváltása és elhívása alapján arra, hogy a szükségben levő embereket, a bajba jutottakat lehetőségeink szerint segítsük, szeressük.

Nem a mi felelősségünk Magyarország vagy Európa igazgatása, de az igen, hogy amikor Isten indítja a szívünket, mert feladatot és lehetőséget láttat a szolgálatra, akkor adjunk enni, vagy inni, vagy más módon segítsünk a rászorulóknak. Természetesen ez nem csak a most hozzánk érkezőkre, hanem minden rászorulóra vonatkozik!

IGEN! Igent kell mondanunk az önkéntességre és a szakszerűségre. Senkit erre a szolgálatra kötelezni nem lehet. Csak az Isten indítására, szeretetből végzett szolgálaton van áldás. Ugyanakkor minél szakszerűbben is kell végezni, hisz egyszerűen átláthatóak a különféle akadályok: nyelvi, kulturális, vallási és szociális különbözőségek, gátak. A szeretetszolgálatok és a tapasztalt szervezetek segítsége, tanácsa mindenképpen figyelembe veendő!

IGEN! Igent kell mondanunk a szeretet és segítés kifejezésén túl arra is, hogy szolgálataink során az Evangéliumot is képviseljük! Az ide menekülők rokonszenvének megtartásáért, vagy az esetleges békés egymás mellett élés érdekében sem tehetjük azt, hogy az Evangéliumot elhallgatjuk. A segítés forrása a Krisztusban hívő embernél nem pusztán a humánum, hanem az élő Isten Krisztusban bemutatott végtelen szeretetében gyökerezik. Úgy is mondhatnánk, hogy nem feltétele az Evangélium átadása a szeretetünknek, de elválaszthatatlan része. Nem szabad belemennünk abba a zsákutcába, amely a multikulturális társadalmak keresztyénségét sikeresen kísérti, hogy lemondjanak az Evangélium hirdetéséről és széles körű tanításáról a más vallások igényei alapján. Természetesen mindezt bölcsen, nem provokatív módon kell tennünk. Úgy ahogy Krisztus tanít erre bennünket.

NEM! Nemet kell mondanunk a gyűlöletre, a szélsőséges kirekesztésre, a félelemkeltésre és a manipulációra. „Nem a félelem lelkét kaptuk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!” Sok összeesküvés elmélet és rész-információkon alapuló hangzatos álláspont látott napvilágot. Én nem tudom, hogy ezekben van-e, vagy mennyi igazság van. Azt látom azonban, hogy sokszor tetten érhető az érvelések mögött relatív jólétünk zsigeri féltése, az ismeretlentől való (sokszor gerjesztett) félelem, a másság gyűlölete. Mindez nem összeegyeztethető a Bibliával, Jézus Krisztus szeretetével. A fenti igevers szerint józanul szeretni, az Istentől kapott erővel: ez a feladatunk, NEM a gyűlölet és NEM a kirekesztés!

REMÉLEM, hogy mindez a dramatikus és kikerülhetetlen hatás megmozdítja, összefogásra, Isten-keresésre, és az Ő vezetése alapján bátor cselekvésre indítja Isten mai népét Európában és hazánkban. Remélem, hogy azok a kihívások, amiket egy ilyen jelentős számú, más kultúrájú és vallású, széttagolt de mégis együtt látott tömeg jelent a számunkra, újra aktivizálja hitünket, és lelki-szellemi erőforrásainkat. REMÉLEM, hogy a veszélyhelyzetekre és félelemkeltésre alapot adó lehetőségeken túl, Isten a mi döntéseinket és szolgálatunkon keresztül jót is ki fog hozni mindebből. Az Ő dicsőségére, a mi formálódásunkra és sokak hálaadására.