Egy vidéki városkában évente kéményseprő-parádét rendeznek az egyik idős lakos, Berti bácsi tiszteletére, aki közel 50 évig tisztította a helyi kormot a kéményekből. A városlakók számára ez az egyszerű, jó kedélyű, élettel teli ember nagyon fontos személyiség. Elgondolkodtatott, hogy vajon mit tudhat, amiért az emberek ma is szeretnek a közelében lenni?
A mai magyar társadalom a közfelfogás szerint pesszimista, amikor örülhetnénk, akkor is hozzátesszük a mondandónkhoz, hogy de… Nap mint nap érzékeljük, milyen mély törésvonalak húzódnak a különböző pártok, társadalmi csoportok, rétegek és az egyes emberek között. A „szétdobáló” (diabolosz) jól dolgozik, nem pihen. Pedig mi vagyunk azok sokszor, akik visszavonulunk a kényelmes otthonainkba, gyülekezeteinkbe, és passzívan hagyjuk, hogy hassanak ránk a világ történései, majd panaszkodunk, milyen szörnyű ez az élet. Alszunk, és mint a balga szüzeknek, az olajunk csak egyre fogy (Mt 25).
Az emberek szomjazzák az örömöt, a jó híreket. A jó hírt. Mi pedig hívőként is túl sokszor kezdjük így a mondatainkat: „Az a baj…”
Keserűségünk a környezetünkre is kiárad, elégedetlenségünkkel, csak a hibákat megtaláló hozzáállásunkkal megmérgezzük kapcsolatainkat, közösségeinket. Ilyenkor nem értjük, miért kerülik a társaságunkat, nem veszik figyelembe a véleményünket akkor sem, amikor éppen valami előremutató dolgot fogalmazunk meg.
Sok emberrel találkozunk nap mint nap az utcán, a tömegközlekedési eszközön, a forgalomban, az iskolában, a munkahelyen, a gyülekezetben. Jól érzékeljük, hiszen szavak nélkül is világosan átsugárzik, az arcokra van írva a belső állapot. Mindenkit érnek különböző hatások, amelyek befolyásolják a pillanatnyi hangulatát, ez teljesen természetes. De hiszem, hogy az életöröm, a megelégedettség, a „helyemen vagyok Isten gyermekeként” attitűd előjön, egyértelművé válik a megnyilvánulásaink, reakcióink során: a buszon, sorban állás közben, az orvosi váróban, a szomszédokkal vagy családi körben. Ott van bennünk mindez? Megéljük valóságosan, ami a Zsoltárok 16,11-ben megíratott: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon”?
Ezt az egyszerű kéményseprőt nem ismerem, azt sem tudom, hívő ember-e. Mégis példa számomra, mert örömhordozó. Lényéből, szeméből, beszédéből az élet szeretete sugárzik, annak az életnek a megbecsülése, amit Istentől kaptunk ajándékba.
Ezért vonzódunk önkéntelenül az olyan emberekhez, akik akár tudatosan, akár ösztönösen, de megéreztek valamit Isten felülmúlhatatlanul csodálatos világából, felismerték a földi létezés megismételhetetlen, egyszeri lehetőségét. És igen, részt akarnak venni benne teljes odaadással, az örömteli pillanatokat megélve és örömteli pillanatokat teremtve. Nem önmagunkért, hanem dicsőítve azt az Istent, aki végtelen szeretetével számunkra ezt lehetővé tette, akiből forrásként meríthetünk, amelyet tovább kell adnunk embertársainknak.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
