Az első bérletes előadásunk kapujában, mint megannyi fiatal, mi is kifejezetten kritikus szemmel tekintettünk a színházra. Mikor megérkeztünk, egy számunkra idegen környezetbe csöppentünk, ahol mindent távolinak éreztünk magunk körül. „Színházszüzekként” foglaltuk el helyünket, hogy megtekintsük Vörösmarty Csongor és Tündéjét, a boldogságkeresés drámáját.
Amint a műsor elkezdődött, néma csend lett úrrá rajtunk… és egy szemvillanás alatt az előadás végéhez repített minket a csodálkozás… előítéleteink azonnal elillantak, kifejezetten erős, kellemes érzéseink támadtak… A fiatal színészpalánták olyan világba repítettek el minket, ahol még nem jártunk, amire mindig rossz szemmel néztünk… Mi barbárok… Nem tudtuk hova is tenni ezt az inverz érzést, de mindenképpen jó útra térítette a szórakozások medrében patakzó életünk vizét…
Szabó Magda Az ajtó című művének színpadi adaptációja volt a következő állomásunk. Ez az előadás is a Víg Kamaraszínházban várt ránk. Második alkalommal már nem tűnt idegennek a hely egyetlen szeglete sem. Úgy érkeztünk, hogy most majd talán sikerül felfognunk, mit is érzünk a színházzal kapcsolatban. A magával ragadó történet Magda és Emerenc különös, mégis szoros kapcsolatáról, és a kitűnő előadás kéz a kézben jártak, így ismételten alulmaradtunk érzéseinkkel szemben… Reméltük, hogy ez másként lesz legközelebb…
A harmadik előadás egy régi, „kopásképtelen” klasszikus volt, Shakespeare-től a Rómeó és Júlia. Az előadással kapcsolatos célunk a régi volt, de a helyszín más. A Csokonai Színház fogadott minket, amely a maga csodájával azonnal magával ragadta az embert. Szinte le sem tudtuk venni szemünket a különböző mintákról, vonalakról, a patinás enteriőrről… A miliő mindaddig megtette a hatását, míg el nem kezdődött az előadás. A hihetetlen műsor, a Varró Dániel-féle friss fordítás, a szerethető karakterek és az őket alakító színészek megmutatták, miről is maradtunk le „színházbojkottal” eltelt éveink alatt… A helyszín idilli, az előadás pedig kétségkívül jó és magával ragadó volt…
A negyedik alkalommal már csak szórakozni szerettünk volna. Nem próbálkoztunk megérteni semmit, csak hagytuk, hogy egy szép estével tegyenek minket gazdagabbá… A Made in Hungária következett. Szinte az első pillanattól táncra késztette az ember lábát, kezét, szívét, lelkét… Az előadás talán a legjobb volt a négy közül, de számunkra mind egy külön csoda volt. Mindet élveztük és ismét élveznénk. A művek, a színészek és a színház egy olyan fúziót alkottak, amely arra készteti az embert, hogy kívánja, hogy szeresse… Mi biztos vissza fogunk még térni egy-egy előadásra, hisz a színház lélegzetelállító légköre nem engedi az embert szabadulni!
Szilágyi Péter
(EURO Baptista Két Tanítási Nyelvű Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, 13. N)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
