Interjú Kovács Géza bácsival 94. születésnapja alkalmából

Kovács Géza nyugdíjas lelkipásztor február 14-én ünnepelte 94. születésnapját. Ez alkalomból kérdeztük őt a mostani életéről.

Hogyan telik egy napja, mivel foglalkozik, miket olvas, ír?

Nagyon jól alszom, ennélfogva néha bosszankodom, hogy későn ébredek fel. Csak nézem az órát, és látom, hogy nyolc óra, és még csak most ébredtem fel. Egyébként tudom, hogy ez jó dolog, egészségileg nem hátrányos. Az olvasás kissé csökkent, mert romlik a látásom. A normál betűs könyvek olvasása már nehézkes. Viszont a számítógépen a betűket olyan nagyságúra állítom, amilyenre akarom, tehát a legfőbb foglalkozásom az írás. Kitalálok témákat, és írok. Egész könyvre való témákat dolgozok fel magamnak, saját örömömre. Sokszor, amikor a témában sikerül elmélyülni és jól megfogalmazni, akkor egy fölöttébb való öröm tölt el. Most amiket írok, abban két fő területem van. Az egyik igei elmélkedés, tanítás, a másik terület pedig az emlékezés. Önmagam emlékei, családom, szüleim, nagyszüleim stb. Ilyen témák vannak, amikkel foglalkoztam az utóbbi hónapokban: Meddig élünk a földön? Ez egy nagy titok, hogy ki szabja meg, és mennyire határozza meg az egészséges életmód, étkezés, a genetikai örökség. Mi határozza meg, hogy meddig élünk? Ha hozzáfogok vizsgálódni a tényezőkről, mindig kiderül, hogy cáfolatok vannak. Felelőtlen életmóddal hosszú ideig is elélnek emberek. Tehát nem ez határozza meg. Vagyis a keresgélések után folyton eljutok arra, hogy Isten határozza meg egyedül az életünk idejét, amely Mózes szerint 70, avagy 80 esztendő, pedig ő is 120 évig élt. Tehát vannak kivételek. Én lassan belekeveredtem az ilyen kivételekbe a 94 évemmel. Nem mondhatom, hogy terhes, de azért meg kell mondanom, hogy a legfőbb imám mostanában, hogy „Uram, mikor adod már a szárnyakat?”. Aztán írtam például az újjászületett ember élő reménységéről is. Csodálatos távlatok nyíltak a Bibliából számomra, hogy mi vár ránk a mennyben. Fantasztikus! Azt mondta Jézus, hogy mi az ő örököstársai vagyunk. De mi a Krisztus öröksége? Mit oszt meg velünk? Azt mondta nekünk: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Ez azt jelenti, hogy az ő öröksége az egész világmindenség irányítása, uralma, vezetése, és ez egy hallatlanul óriási felelős küldetés, amelyet Jézus betölt, és ezt ő velünk megosztja. „Aki vele együtt meghalt, az vele együtt fog uralkodni is” – mondta Pál apostol. Hát erről van szó. Erre szabad készülni és hittel, reménységgel látni, hogy lesz dolgunk. A mennyben való élet nem egy tétlen ücsörgés lesz, hanem egy nagy felelősség és feladat. Az Isten megismerése mint titok egy másik témám. Végtelen és megismerhetetlen az a gazdagság, ami Isten megismerését jelenti, de mégis azért adta a kijelentést, a Bibliát, hogy ismerjük meg. Vágjunk neki! Nagyon szép feladat. Az ige és a tapasztalataink által. További elmélkedéseim, a választottak, a megtartó kegyelem, de emlékezéseimben írtam az elődeimről, a tanyákról, ahol éltek, és az ottani életről. Hosszú írásaim vannak. Értelmes és tanulságos módon igyekeztem leírni ezeket, és úgy gondolom, hogy jól töltöm így az időmet, bár lehet, hogy ezek sose fognak megjelenni.

Van külön ideje a csendességre?

Igen, ez a napom kezdete az utóbbi 50-60 év óta, minden napomat azzal kezdem, hogy továbbolvasom a Bibliát. Mindennap egy ó- és egy újszövetségi fejezetet olvasok, de nemcsak olvasok, hanem elmélkedek rajta, gondolkodom rajta, a témákat kiemelem belőlük, és csendességben elbeszélgetek az én Atyámmal. Ez a reggeli minimum egy óra az én titkos kamrám. Ide visszavonulni, itt időzni. Közben kiterjed az érdeklődésem, Isten elé kitárom a kéréseimet, nemcsak a családom tagjaira, bár azokra mindenképpen.

Hány gyermeke, unokája, dédunokája van? Hogyan tart velük kapcsolatot? Kikkel találkozik napközben?

Az az igazság, hogy elég sokat vagyok egyedül, előfordul olyan nap, hogy senki nem nyit rám ajtót, de az Úrral jóban vagyok. Meg kell mondanom, hogy nem zavar fölöttébb, ha nem találkozom senkivel. Három fiam és egy leányom van. És valahogy talán természetes is, hogy a lányomat várom a legjobban, mert ő a legfigyelmesebb gondviselőm. Ő bosszant azzal, hogy mindent elrak a helyére, és sokszor ő találja ki, hogy minek hol a helye, de aztán mégis rátalálok. És ő tart rendben. 13 unokám és 28 dédunokám van, nemsokára meglesz a 29. és a 30. is, mert ketten várnak jelenleg.

Mennyire tudja Géza bácsi követni a családtagok életét?

Nyilvántartom őket, mert az agyam már nem tudja pontosan nyilvántartani mindegyiket, úgyhogy van egy dédunokás jegyzetem. A karácsonyi ünnepet megszokta a nagy család, hogy együtt ünnepeljünk, meg az én születésnapomat. Ilyenkor nagyjából összejön a család. Két unokám Amerikában él, ők nem tudnak itt lenni, de a többiek, úgy 60 körüli létszámban együtt szoktunk lenni. Igénylem, hogy számoljanak be, hogy ki hol van, hogy van, mi van velük, és ők is örömmel hallgatják meg egymást, hiszen mindegyik a maga életterületén él. Óriási jelentősége van annak, hogy mind a négy gyermekem a társaikkal együtt az Úréi. 13 unokám van, mind hitben él, igaz, hogy egy közülük most vajúdik, de biztos vagyok benne, hogy vissza fog térni.

Mit gondol a mai baptista gyülekezetekről?

„Megverem a pásztort,
elszélednek a nyáj juhai.”

Én úgy gondolom, hogy vannak élő, növekvő, és stagnáló, vergődő gyülekezetek, és sajnos vannak sorvadó gyülekezetek. A véleményem az, hogy rendkívül nagy százalékban a pásztoron múlik az életük. „Megverem a pásztort, elszélednek a nyáj juhai.” Ha a pásztor igazán a Szentlélek eszköze, ha Krisztus Jézus nevében szolgál, akkor az a gyülekezet, amelyet ő pásztorol, élni fog, növekszik. A lelkipásztornak mindig különleges szerepe van, ha Isten eszköze, akkor Isten cselekszik, ha a saját maga okossága, tehetsége, adottsága a fő, akkor lesz egy stagnáló gyülekezet, ami lehet, hogy aktívan működő, de nem növekvő gyülekezet. Ez a megtapasztalásom a saját életemben is. Hallatlan örömmel emlékezem vissza a gyülekezetek növekedésére is, például Újpesten is, amelyet 186 taggal vettem át – már akkor is az ország egyik legnagyobb gyülekezete volt –, amikor teológusként elhívtak, a 186 tag 313-ra növekedett.

Milyen az ideális gyülekezet? Milyennek képzeli el?

Azon múlik egy gyülekezet lelkisége, hogy milyen arányban vannak az újjászületett, a Szentlélek által irányított emberek a tagjai között. Ezen múlik.

Honnan tudhatjuk, hogy valaki biztosan megtért?

Aki él, az étkezik.

Ennek határozott, világos jelei vannak. Aki él, az étkezik. Elmegyek és meglátogatom az atyafit, a gyülekezet tagját, és megkérdezem, mikor olvasott utoljára Bibliát, és mit olvasott. Ez a családlátogatás természetes kérdése. Hogyha habozik, hogy mit is mondjon, mert nem volt kezében hetek óta a Biblia, akkor megvan a látásom meg a meggyőződésem, hogy neki újjá kell születnie. Aki él, az naponként a kezébe veszi a Bibliát. Nagy különbség, hogy valaki vallásos, meggyőződéses, vagy újjászületett és a Lélek szerint él. Ez régen is így volt és most is így van. Isten tudja biztosan, hogy egy gyülekezetben hányan élnek felülről jövő Lélekkel, mi nem tudjuk biztosan, de azért megvannak a jelei.

Mit gondol az ifjúságról?

A gyülekezetvezetők és lelkipásztorok legnagyobb gondja az, hogy legyen ütőképes, élő ifjúság, mert a növekvés ezen a területen remélhető a leginkább. Valamikor nagyon fiatalon hallottam egy előadást a megtérésekről. 90%-uk a megtéréseknek 14 és 25 éves kor között történik. 14 év alatt a gyermekek kedvesen döntenek, de az még nem jelent biztosan újjászületett életet. 25 év után pedig ritkák a komoly, őszinte megtérések. Akkorra már a legtöbb ember beleéli magát a maga vallásos vagy vallástalan életébe, és történnek megtérések, de az ifjúsági misszió a legfontosabb küldetésem volt mindig.

Mit üzen baptista testvéreinek?

Szívükre tenném, hogy legyen az életüknek legfontosabb területe a titkos kamra, ami egy fantasztikusan nagyszerű együttlét Istennel. Elkérni az ő akaratát, elé tárni a kéréseinket. A halandó, esendő, bűnös ember és a mindenható Isten kettesben.