2016. április 6-12-ig huszonkét fős csoporttal a Baptista Egyház és a B.B. Tours szervezésében elutaztunk Izraelbe. Mind a huszonkettőnknek ez volt az első utunk a Szent Földre. Óriási élményben volt részünk. Nehéz lenne felsorolni mindazt, amit átéltünk és megtapasztaltuk a hét nap alatt.
Az első két napot Galileában töltöttük. Bejártuk Názaretet, Kapernaumot és azokat a helyszíneket, ahol Jézus járt és szolgált a Galileai tenger környékén. Volt lehetőségünk hajóval kimenni a tengerre, bár nem volt hitünk kilépni a hajóból és a tengeren járni. 🙂 Alkalmunk volt arra is, hogy igét olvassunk a Boldog Mondások hegyén, ahol Jézus a sokaságot tanította. A Galileát járva végig arra az Igére gondoltunk, amit a Máté 4,16-ban olvasunk: “A sötétségben ülő nép nagy világosságot látott, és a halál földjén és árnyékában ülőknek fény ragyogott fel.” Ahogy meglátogattuk ezeket a helyszíneket láttunk mi is valamit abból a fényből, ami egykor ragyogott ezen a környeken.
A következő három napot Jeruszálemben és Betlehemben töltöttük. Lélegzetállító látvány volt az, amikor az Olajfák-hegyéről letekintettünk először Jeruzsálem óvárosára. Talán egy kicsit átéltük azt, amit Jézus is átélt, amikor ott siratta a szent várost. Nagyon megható volt a Gecsemáné kertben imádkozni és énekelni, ahogy próbáltuk átérezni Jézus szenvedését a halála előtti éjszakán. A kerti sír látogatása emlékeztetett minket arra, hogy a sír ma is üres. Jézus feltámadt és él! Egyik testvérnő így írta le: “Nagyon mélyen érintett engem az Úr Jézus sírja – az üres sír! Láthattam azt a helyet, hol az értem is meghalt Urat helyezték el az arimathiai József által vett sírba. Köszönöm a kegyelmet, hogy Vele együtt én is új életre támadtam, és általa örök életem van!”
De Jeruzsálemben talán a legnagyobb élmény sokunknak volt a siratófalnál imádkozni. Amikor ráhelyeztem a kezeimet a 2.000 éves kövekre és el kezdtem imádkozni éreztem, hogy szent az a hely, ahol állok. Egyik úti társunk így írta le: „Számomra az volt az egyik nagy élmény, hogy a Nyugati Falnál imádkozhattam. És utána bementem arra a helyre, ami közel van a Szentek Szentje régi helyszínéhez és láthattam, hogy imádkoznak az ortodox zsidók. Attól tartottam, hogy nem mehetek be oda. De az volt bennem, hogy Krisztusban szabad utunk van a Szentek Szentjébe, mert a kárpít kettészakadt.” Arra gondoltunk, hogy micsoda ajándék az, hogy bárhol vagyunk a világon, szabad utunk van a kegyelem királyszékéhez!
A hatodik napot a Holt-tenger környékén töltöttük. Először a Masszádát látogattuk meg. Gyönyörű panoramát láttunk a hegyre épített erődítményről. Nagyon érdekes volt bejárni a romokat és tanulni a zsidó felkelésről és annak visszaverréséről. A Masszáda után a Jordánhoz mentünk, ahol a hagyomány szerint Jézus bemerítkezett. Jó volt nekünk is térdig belépni a Jordán vizébe és ott felolvasni az evangélium leírását. Utána a Holt-tengerhez mentünk. Ott idő jutott a fürdésre is, ahol nekünk is volt lehetőségünk kitapasztalni, hogy “lebegünk” a sós vízben. Az oda-vissza út pedig a júdeai pusztán át vezetett, és jobban tudtuk elképzelni akár Dávid bujkálását, vagy Jézus megkísértetését. A hosszú nap után fáradtan, de tele újabb élményekkel tértünk vissza betlehemi szállásunkra.
Az utolsó napon repülőgépünk csak este indult el, úgyhogy jutott még idő arra, hogy Jaffát és Tel Avivot látogassuk meg. Jaffa 4.000 éves, Tel Aviv pedig fiatal, modern és gyorsan növekvő város. Érdekes volt a kontrasztot látni. Az este egy kicsit szomorú szívvel szálltunk fel a repülőgépre a visszautazásra. Hazafelé már azon gondolkodtam, hogy mikor tudnék újra eljönni. Befejezésül idézném az egyik testvérnő szavait: “Nagyon örülük, hogy egy olyan idegenvezetőt kaptunk, aki a történelmi hátterével tisztában volt. Jó volt látni, ahogy a történelem alátamasztja a Bibliát.” Talán mindnyájunk éreztük azt, hogy nem csak tanultunk sokat, hanem a Bibliába vetett hitünk is erősödött. Nagy lelkesedéssel ajánlom minden hívő testvéremnek, hogy amennyire lehet, vegyen részt egy ilyen körutazáson, mert nagyon megéri!
Patton Márk lelkipásztor
Egyéb megjegyzések az uti társaimtól:
„Éppen megfelelő volt a Biblia alkalmazott aránya. Külön köszönöm Márknak és feleségének és az egész közösségnek, hogy befogadtak ismeretlenül és reformátusként. Igazán kellemesen csalódtam a társaságban és a látni valókban és örülök az igéknek, a tanult énekeknek.”
„Legjobban megérintett az utolsó napon a Golgota. A Via Dolorosa elszomorított, a Holokauszt Múzeum megrendített. A Holland idegenvezető (a Kerti Sírnál) fellelkesített. Szerettem a reggeli „útravalóit” Márknak.”
Mi tetszett a legjobban kérdésre egy testvérnő: „Új testvérek megismerése. Az Olajfák hegye, 2000 éves olajfák, a haláltusa kőjénél elcsendesedni. Szem magasság, sem mélység nem szakíthat Isten szeretetétől (Holt-tenger a mélység, izrael hegyei pedig a magasságok). Galilea- Jézus csodatételeinek helyszínein járni. A Biblia törteneteket az eredeti helyszínen felolvasni. A zsidó néppel jó volt közelebbről ismerkedni.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
