„Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (röviden: EFOTT) 1976-ban jött létre. Ezért Magyarország egyik tradicionális fesztiváljának számít. Mindig más és más helyszínen jelentkezik újra, az ifjúság mindig máshova látogat el, így ismeri meg az új generáció Magyarország szépségeit” – írja a Wikipédia.
Mit ismer meg itt a magyar ifjúság??? Az EFOTT-ozás nyomán milyen műveltséget is szerzett az új generáció? Aki járt már valaha ilyen fesztiválon, az tudja, hogy sajnos nem hazánk szépségei állnak e rendezvénysorozat központjában…
Debrecenben először 2007-ben rendezték meg az EFOTT-ot, s nagy látogatottsága és bizonyára a jelentős bevétel miatt azóta minden évben megrendezik a Campus Fesztivált. Ám Jézus szeretne ezekkel a fiatalokkal találkozni, ezért gyülekezetünk erre elszánt tagjai már évek óta tejet, kiflit és a kiflikbe szúrt igés minizászlócskákat (bibliaversek) osztogatnak a másnapos, kimerült fiataloknak Krisztus szeretetéről beszélgetve közülük azokkal, akik erre nyitottak.
„Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!« De a bölcsességet a tettei igazolják.” (Lk 7,34–35)
Sok év után idén, 2016 júliusában végre újra a Debreceni Pásztorkör összefogásával mintegy negyven önkéntessel együtt szolgálhattunk a Campus Fesztiválon gyülekezetünk sátrában, amelynek bejárata fölött óriási betűkkel az Élet igéje áll:
Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6)
A fesztivált követő vasárnapon istentiszteletünkön jelen lévők közül többen osztották meg tapasztalataikat, ők szolgáltak a Campuson. Bizonyságot tettek arról, hogy a „mezők már fehérek az aratásra”:
A sátornak több színes hajú, tetovált visszatérő vendége volt, és a reggeli bátorító közösség evangelizációba csapott át, mert jöttek a piercinges érdeklődők is. A „fürdővonat” horgászai igeverseket fogtak ki, és akik még sosem hallották azelőtt, hogy Isten szereti őket, ezekről a bibliaversekről beszélgettek – kérdezgették a szolgálókat.
A szegedi új reményesek Debrecenben szegediekkel találkoztak, és nem otthon, hanem itt tudtak velük az örömhírről beszélgetni.
Voltak fiatalok, akiknek az „Isten szeretet” igevers láttán már az ivástól is elment a kedvük. Idézem: – Nem iszol? – Nem… Másikuk maga vallotta be, hogy nem dobja már fel a fesztiválozás. Még csak tizenéves volt…
Szomorú, de teljes családokkal is találkoztunk a hangzavarban hömpölygő tömegben. Némelyek a kisgyermekeikkel együtt „fesztiváloztak”! Terveink szerint jövőre visszatérünk, hisz Mesterünk tanít minket erre:
„Az én Atyám mind ez idáig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
