A virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete. Rajtunk, magyarokon kívül az örmények nevezik még a bevonulás napját virágvasárnapnak. Ekkor vonult be Jézus egy szamárcsikó hátán Jeruzsálembe a kereszthalála előtt öt nappal.
Jézus útvonala Betániából indult az Olajfák hegyén és a Kedrón-patak völgyében kanyargó úton, és feltehetőleg az Aranykapun keresztül ért be a városba, hogy egészen a templomig vonuljon az ünneplő lelkes tömeggel. Az ókorban az arra méltó személyek vonulásának útját valamilyen módon befedték. Az evangéliumok szerint az emberek felsőruháikat az útra terítették, és a fákról gallyakat vágtak, így adták meg Jézus Krisztusnak is ezt a különös tiszteletet, így ünnepelték Jézust.
Mind a négy evangélium tanúsága szerint a kísérő tömeg „Hozsanna Dávid Fiának!” és „Áldott, aki az Úr nevében jön!” kiáltásokkal éltette. Mennyire személyes mindez. Nem transzparensek, feliratok, lobogók, jelvények és jelképek, hanem személyes ruhadarabok kerülnek az ünnepelt elé az útra.
Rengetegen lelkesedtek Jeruzsálembe való bevonulásakor Jézusért. De mik lehettek ennek a lelkesedésnek a mozgatórugói? Milyen remények és elvárások? Melyek voltak megalapozottak, és melyek csupán álmodozások?
Lelkesedni valakiért sok okból lehet. Lehet, hogy a hozzá kapcsolódó dolgok lelkesítenek: hangja, eredményei, stílusa, ígéretei. Tudunk lelkesedni egy sportklubért, egy kutyáért, egy ügyért, politikusokért (pro és kontra), ideológiákért, vidékekért, és még ki tudja, mennyi mindenért. Talán némelyik megmosolyogtató, de mindegyik nagyon jól mutatja, hogy emberekként mennyire képesek vagyunk arra, hogy valaminek vagy valakinek teljesen átadjuk magunkat, hogy attól tegyük függővé mindennapjainkat, az határozza meg kedvünket-lelkünket, hogy mi van a lelkesedésünk tárgyával.
Miért lelkesedünk Jézus Krisztusért? Mert tudjuk: Jézus Krisztus Isten, és ezért ő maga a megoldás életünkre minden helyzetben. Amikor csak bizonyos helyzetekben jó Krisztus, akkor kiszámíthatatlanná válik. Ezért lelkesedni Jézusért csak annak szabad, aki elfogadta őt úgy Istenének, hogy vele kapcsolatosan nem álmokat kerget, hanem azért lelkesedik érte, mert ismeri. De annak lelkesednie is kell érte. Mit jelent Jézus Krisztusért lelkesedni? Azt, hogy életemet teljesen alávetem neki, hogy életem középpontjába helyezem őt, hogy gondolataim körülötte forognak! Ez elszántság, áldozatvállalás, munka, küzdelem, pontosság, engedelmesség, áhítat, nehézségek vállalása, reményteliség, cselekedet és cselekedet, amiket egyedül a felfokozott szeretetnek szabad mozgatnia.
A virágvasárnapi bevonulás örök emlékeztető, hogy csak az válik hiteles bizonyságtétellé, amiből Jézus Krisztus imádata, az iránta való lelkesedés, a hozzá való ragaszkodás és a neki adott mély szeretet árad a szavak között, és amely imádatot a mindennapi élet is igazol.
Amikor vége a bevonulásoknak, a felvonulásoknak és a körmeneteknek, azután is imádóként kell folytatnunk a munkánkat, a szokásos feladatainkat és a beszélgetéseinket. És akkor mindig meglátjuk az Isten országát és benne Jézust királyként, uralkodóként.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
