Az izgalmasnak ígérkező sportmérkőzésre egészen éjfél közeli időpontig kellett várakozni. Az előmérkőzések nem túl színvonalas, nem túl képzett résztvevőkről, jórészt ismeretlen nevekről árulkodtak.
Ezért időnként elkapcsoltam más csatornára, hogy ne aludjak el rajtuk. Miután eljött a várva várt kezdés, már „szakmailag” némileg felkészülten feküdtem a közvetítés előtt, ugyanis mindaddig több „szakértő” elemezte a szembenálló feleket. Több oldalról megközelítették, számos érvet, ellenérvet felhoztak a közel egy évtizede veretlen versenyző mellett, így inkább úgynevezett „papírformáról” beszéltek, hiszen az elmúlt időszakban közel két tucat versenyzőt vert meg a több szervezet győzelmi övét birtokló versenyző.
Nos, a hosszú előkészítő, felkészítő felvezetések, kommentárok után elkezdődött a verseny.
Amint telt-múlt az idő, egyre inkább láthatóvá vált, hogy a beharangozott „sima” mérkőzés elmarad, s leginkább az évtized vagy évszázad meglepetése lóg a levegőben, s a kihívó sportoló fog győzni. Így is lett. Miután a 12 menetes profi nehézsúlyú ökölvívó mérkőzésnek vége lett, a pontozók egyértelműen az ismeretlenből jött kihívót látták jobbnak 3 : 0 arányban.
Ekkor szót kapott a győztes, s mindenki az edző, segítő, illetve a családtagok neveit várta az ilyenkor szokásos köszönetnyilvánítások elején. Ehelyett Tyson Fury Jézus Krisztusnak mondott köszönetet.
Ezután bocsánatot kért egy korábbi bokszlegendától, akit rosszul ítélt meg, s néhány éve megsértette. A legyőzött felé is bocsánatkéréssel fordult.
Végezetül ismét Jézus Krisztust emlegette, majd a ringben nem messze álló feleségének énekelt egy dalt. Nemcsak a meccs volt katartikus, hanem jó volt hallani Jézus nevét is. Hálás vagyok Istennek, amikor más, általam korábban nem ismert személy szájából hallom Jézus nevét…
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
