Kamaszgondok

Nemrégiben Tari Annamária előadását hallgattam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A Z generációról, vagyis a tinikről beszélt, a 14 és 21 éves közötti korosztályról. A téma a továbbtanulás, a munka világában való elhelyezkedés volt, de sok mindent könnyűszerrel le tudtam fordítani magamnak a gyülekezeti életre.

Mivel az Y generációhoz tartozom, ami eggyel a Z előtt van, de közben szeretnék velük is szót érteni, ezért tudatosan meg kell tanulnom, hogyan gondolkoznak, hogyan élnek, hogyan viszonyulnak a világhoz és ami számomra a legfontosabb: a hithez.

Felpörgött világban élünk, és a tinik még jobban fel vannak pörögve. Viszont az érzelmük, az értelmük múlt századi. A megtérés, megszentelődés egy folyamat, ami időnkét évekre is kitolódik. A fiatalok ebben a feszültségben élnek. Egyfelől úgy képzelik el a hívő életet, hogy abban is minden egy szempillantás alatt megtörténik, másfelől ez egyáltalán nem így van. Küzdeni kell érte. Türelmesnek kell lenniük saját magukhoz. De mivel az életük egyéb területén azt látják, hogy ha valami nem sikerül azonnal, akkor abba is lehet hagyni, ezért sokuk a kereszténységről is így gondolkozik. Többek között ezért is hagyják el közülük némelyek a közösséget.

Miben tudunk nekik segíteni mi, idősebbek? Tari Annamária tanácsa egyszerű. Beszélgessünk velük. Tudjuk meg, hogy mi van az érzelmeikben; hogy kire néznek fel leginkább; hogy mit szeretnek a legjobban csinálni; hogy mit gondolnak az életről, a hitről, Istenről.

Novemberben beszélgettem egy 15 éves fiúval, aki bár jár gyülekezetbe, de nem hitt Isten létezésében, és nem értette, miért annyira más világ a keresztény közösség. Sokat imádkoztam érte, és mindig kész voltam arra, hogy akár Facebookon, akár személyesen beszélgessünk. De tudtam, hogy csak Isten tudja meggyőzni őt. Jó néhányszor elérkeztünk arra a pontra, hogy mindent fel akart adni, mert feleslegesnek érezte az egész kérdéskört. Ilyenkor mindig csak annyit mondtam neki, hogy ezekben a napokban dől el a jövője. Aztán pár hete meggyőződött arról, hogy Isten él, és az ő szava igazság. Nem volt könnyű ez az időszak egyikünknek sem, de visszatekintve: nagyon megérte, és hálás vagyok, hogy benne lehettem.