Kapitány Zsoltot beosztott lelkésznek iktatta be Papp János egyházelnök a pestszentimrei baptista gyülekezetben április 24-én. A gyülekezet lelkipásztorával, Háló Gyulával együtt végzik a gyülekezet pásztori szolgálatát. A gyülekezet, a társegyházak képviselői, fiatal szolgatársai és kollégái, valamint az önkormányzat vezetése köszöntötte Kapitány Zsoltot beitatása alkalmából a testvéries és közvetlen hangvételű ünnepségen. A frissen beiktatott lelkész ünnepi igehirdetését ebből az alkalomból közöljük. (A szerk.)
Jézus mondja: „én azért jöttem, hogy életük legyen” (Jn 10,10)
Tinédzser koromban kaptam egy igen nagy tábla Mon Cheri bonbont. Nagyon szerettem a csokoládét, azonban volt egy elhatározásom. Abban az időben nagyon bele voltam habarodva valakibe, de az égvilágon semmi nem volt közöttünk. Elhatároztam, hogy a Mon Cherit majd vele együtt fogom elfogyasztani. Szépen beraktam a vitrines szekrényembe, és az csak ott állt és állt. Teltek a hónapok, és a bonbon helyzetén nem változott semmi. A kapcsolatból nem igazán lett kapcsolat, ez főleg annak volt köszönhető, hogy a passzív várakozáson és az álmodozáson kívül nem tettem semmit.
Fél év után a bonbon iránti vágyam felülkerekedett a passzivitásomon, és szépen elkezdtem megenni. Igaz, már rég lejárt a szavatossága, szinte teljesen ehetetlen volt, és nem is volt érdemes megosztani bárkivel is.
Valószínűleg mással is előfordult már, hogy nem élt mindazzal, amit éppen az élet kínált neki. Némelyikünk azon morfondírozik, hogy milyen jó lesz majd akkor, amikor már nyugdíjas lesz. Csak azt várjuk, hogy jöjjenek a nyugdíjas évek, s akkor lesz kellő szabadidő, pihenés, jönnek az unokák. De még most olyan nehéz kedvet találni a teendőinkben.
Néha azon morfondírozunk, hogy hol lehetnénk az életben, ha egy-egy döntést másként hozunk meg. Úgy véljük, egyszer bátrabbnak, máskor pedig szelídebbnek kellett volna lenni. És ha túl sokat foglalkozunk ezekkel, akkor vagy csak a múltban révedezünk, vagy a jövőben álmodozunk. Hiányzik az, hogy éljünk, hogy jelen legyünk az életben.
Jézus a jó pásztor példázatában arról beszél, hogy a tolvaj lop, öl és pusztít, azaz elveszi az életet. Sok minden elveheti az életünket. Azonban Jézus azt is mondja, hogy ő azért jött, hogy életet adjon, ami több, mint a fizikai élet. Mit jelent mindez? Azt, hogy vele teljesebb életet élhetünk. Megadta és megadja a teljes élethez való muníciót. Három gondolatot szeretnék mind annyiunk szívére helyezni azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk teljesebb életet élni Krisztussal.
Élj a mában, légy jelen a mindennapokban! Ahhoz, hogy az életünkben a fontos dolgokat meg tudjuk élni, jelen kell lennünk. Azzal kell foglalkoznunk, ami épp akkor és ott aktuális és fontos.
Élj az életed minden területén! Hiszem, hogy az élet több, mint egy vallás, több, mint egy gyülekezet, több, mint a család, több, mint egy
kapcsolat, több, mint a munka, vagy több, mint csak szórakozás. Az az élet, amit Jézus táplál, az élet minden területére kihat.
Élj kezdeményezően és bátran! Hiszem azt, hogy a jézusi élet azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért, sorsunkért, lehetőségeink megéléséért, képességeink kamatoztatásaiért. Továbbá azt is jelenti, hogy bátran, kezdeményezően állunk az élethez, ami mind a saját, mind pedig a körülöttünk élők életét gyarapíthatja.
A hozzá szükséges erőt pedig abból merítjük, aki maga az élet. A pestszentimrei gyülekezetben lelkipásztorként úgy kívánok jelen lenni, mint aki a jézusi életet aktívan és az élet minden területén szolgálja.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
