Ez az időszak talán a legnehezebb az év során számotokra, amikor utolsó lendülettel neki kell futni a tanév véghajrájának, ki kell hozni mindenkiből a maximumot, közben értékelni, milyen tanulmányi célt sikerült a diáksággal közösen elérni – és időről időre a szeretett tanítványoktól búcsúzni is kell.
Bizonyára éppen emiatt ünnepeljük most a pedagógusnapot, hogy megbecsülésünk és figyelmünk rátok, illetve arra a nemes hivatásra irányuljon, melyben telnek mindennapjaitok.
Kincshordozók vagytok, mivel rátok bízzuk gyermekeinket, akik a legfontosabbak számunkra. De velük együtt rátok bízzuk a jövőt is, melynek alakítói lesznek. Rátok bízzuk a tudást, ismeretet, hogy összegezzétek és adjátok tovább, hogy a következő generáció messzebbre jusson, mint eddig jutottunk. Hiszen egy hosszú tanulási folyamat része minden generáció, melynek folytonosságát Pál apostol is hangsúlyozza egy fiatal tanító, Timóteus számára:
„És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2,2)
De nemcsak a felelősség terhét adja neki, hanem biztatást és tanácsot is, hogy miként lehet hivatásának betöltője. Ez a jó tanító tudja, hogy egy nála nagyobb egész része, szép lelkű és viselkedésű, akit nem lepnek meg az osztály hangadói, aki maga is tanul, miközben tanít, vágyva arra, hogy tanítványaival együtt kerüljön közelebb az adott tantárgy és az élet igazságaihoz.
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot.” (2Tim 2,24–25)
Ebben hasonlít és ér össze a mi „pályánk”, a pedagógiai és a lelki-hitéleti munka, találkoznak a céljaink: hogy a következő nemzedék lépteit segítsük az igazság és élet útjára különböző síkokon. Kívánjuk ehhez Isten áldását ezekben a napokban, de a megérdemelt nyári pihenésben, a megújult erővel kezdett őszi időszakban is!
Az MBE elnöksége