Régi kedves hagyomány éledt újjá gyülekezetünkben 2016. június 5-én. A baptista énekkarok között régi hagyomány, hogy időnként meghívjuk egymást szolgálni. Most is ez történt. Ez alkalommal a Kémeri Baptista Gyülekezet énekkara és fúvószenekara volt a vendégünk.
Mind a délelőtti, mind a délutáni alkalom kezdetén a fúvószenekar énekei hívogatták az érdeklődőket az imaházba.
A szolgáló csapatot Király Tibor ügyintéző lelkipásztor kísérte el feleségével.
Király testvér délelőtt Lukács evangéliuma 18. részéből olvasta fel azt az igeszakaszt, amikor két ember ment fel a templomba imádkozni: egy farizeus és egy vámszedő. Az imádság Isten házában nekünk is kiváltság. Anna is szomorú szívvel érkezett a templomba, de miután kiöntötte szívét az Úrnak, úgy ment el, hogy szíve többé nem volt szomorú. A felolvasott igeszakasz alapján a farizeus, amikor imádkozott, nem Istenhez hasonlította magát, hanem egy másik emberhez. A vámszedő viszont elismerte Isten előtt, hogy ő egy bűnös ember. Nehéz szívvel, töredelmes lélekkel ment Isten elé. Isten előtt kedves a töredelmes, bűnbánó lélek. A bűnbánat Isten ajándéka. Minden lelki megmozdulás ezzel kezdődik. „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek” – így imádkozott. Addig nincs bűnbocsánat, amíg nem visszük vétkeinket a kereszthez. A vámszedő imája hitből fakad. Tudja, hogy ha töredelmes szívvel közeledik, Istennél irgalmat fog nyerni. A bűnbánónak nem kell ítéletre mennie, mert minden bűnös ember számára van kegyelem. Isten kegyelme egyben esély az újrakezdésre. A bűnbánó ember új emberként ment haza. Nem hagyta hitét a templomban, hanem hazavitte. A kegyelem ideje most van. Most még a kegyelem napja fénylik, de eljön az idő, amikor az igazság napja fog fényleni. Ekkor már nem lesz lehetőség megtérni. A kegyelem elfogadásának ma van itt az ideje.
A délelőtti alkalom közös úrvacsorával zárult. Jó volt „Atyánk trónja előtt együtt esengeni” határok nélkül.
Mind a délelőtti, mind a délutáni alkalmon több kedves ismerős és számunkra új énekkel örvendeztetett meg bennünket az énekkar és a zenekar.
Ezen kívül jó volt élő bizonyságtételeket is hallgatni. Beszéltek hitükről idősebbek, fiatalabbak, olyanok, akik hívő családból származnak, de olyan bizonyságtevő is volt, aki úgy talált rá Krisztusra, hogy a szülei nem élik meg vallásukat. Többen elmondták, hogy minket, hívőket sem kerülnek el a próbák, de Isten mindenkor, mindenhol ott van. Annak ellenére, hogy hívők vagyunk, mi magunk is megbotlunk, de mindig ott az újrakezdés lehetősége.
Egyik testvérünk meggyőződéssel mondta, hiszi, hogy a vendégek beosztását is a Szentlélek vezette. Ezt én is így éreztem, amikor vendégül láthattam kedves fiatal testvéreimet.
A délutáni alkalmon Dobozi Zoltán elöljáró testvér a 32. zsoltárból olvasott köszöntésül igét. Minden ember szeretne boldog lenni, mégis annyi a boldogtalan ember. Az Igében világos választ kapunk ennek miértjére: az emberek többsége nem jó helyen keresi a boldogságot. A felolvasott zsoltárrészben az Ige tisztán megmondja, hogy kik a boldogok. „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” Isten nem nézi el a hamisságot, mert ugyan kegyelmes, de igazságos az Úr. Viszont jöhetünk az Úr Jézushoz, aki hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket. Aki elfogadja Jézus áldozatát, annak elfedeztetnek a bűnei.
Király testvér délutáni igehirdetésének alapjául az Ézsaiás 12. részéből olvasta az igét. A felolvasott igeszakasz Isten népének egy Istent dicsőítő éneke. Nem mindegy, hogy miről énekelünk. Énekeinknek mindig a szabadítás örömét kell hirdetniük. Arról, hogy akin az Úr könyörül, az átmegy a halálból az életre. Az Istent dicsőítő ének alaphangja az öröm. Isten népének öröme abban gyökeredzik, hogy fel van írva nevünk a mennyben. A hívők énekének jellemzője még a fokozódás, kiteljesedés. De ez a kiteljesedés a mennyben lesz teljes, amikor mindannyian együtt fogjuk imádni Istenünket.
Kedves kémeri testvéreink, Isten áldja életeteket és szolgálatotokat! Köszönjük, hogy megörvendeztettetek minket jelenlétetekkel és szolgálataitokkal!