Habár keresztény családban nőttem fel, sokáig fogalmam sem volt a Húsvét igazi jelentéséről.
Gyerekkoromban tojást tojó nyulakat jelentett, utána pedig a nagy felhajtást az ünnep körül: sütést, főzést, sok látogatót, ijesztgetést a dézsa vízzel való nyakon öntéssel, és persze az olcsó kölnik orrfacsaró illatát, amiről minden férfi ismerősünk meg volt győződve, hogy kellemes. Ajándék persze nem járt, a húsvéti sonka, tojással nem tartozott a kedvenceim közé, egyszerűen nem rajongtam érte.
A mai fejemmel már azt gondolom, hogy a Húsvét nem csak egy ünnep a sok közül, hanem egyenesen a legfontosabb közülük.
Ezen az ünnepen emlékezünk meg arról, hogy Isten mennyire szeret minket. A tudat, hogy nem ,,csak” meghalt értünk, azért, hogy a bűneinket eltörölje, de feltámadása és mennybemenetele után még a Szent Lelkét is nekünk ajándékozta, hogy amíg vissza nem jön, tapasztalhassuk őt, hívhassuk és vele együtt éljünk. Ez számomra az élet értelmét jelenti, a biztonság tudatot, azt hogy nem vagyok egyedül, és hogy Isten mindennél kegyesebb velünk.
Ezen az ünnepen már erről fogok megemlékezni és remélem, hogy a hozzám hasonló „későn érők” is hamar meglátják és megtapasztalják majd a Húsvét igazi örömét.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
