Egyik definíciója szerint szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kulturális, társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életformából abban az országban, ahol élnek.
De ki határozza meg, mi az a minimálisan megkövetelhető életforma? Azt gondolom, ebben a kérdésben nem lehet és nem is szabad külső jegyek alapján, fehérenfeketén eldönteni, ki számít szegénynek. Sokan vannak körülöttünk olyanok, akikről nem is gondolnánk, hogy szűkölködnek, észrevétlenül próbálnak „átvészelni” időszakokat. Hogyan segíthetünk? Minden a nyitott, őszinte emberi kapcsolatokon múlik: beszélgessünk, ismerjük meg a környezetünkben élő embereket.
Így könnyebben szembetűnik, ha a gyülekezetben, a baráti körben, a szomszédban, az utcában valaki nehéz helyzetbe kerül. Legyünk készek megosztani mulandó javainkat embertársainkkal!
„Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,17–18)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
