Király László 2001. szeptember 23-án Pécsett jött a világra. Király László és Kulcsár Márta házasságából második gyermekként született.
Osteogenezis imperfectával, azaz üvegcsontú betegséggel született, és már érkezésekor rálépett a fájdalmak útjára kulcscsont- és combcsonttöréssel. Tanulmányait időben, 2007-ben kezdte el. A Dombóvári Belvárosi Általános Iskolában végezte el az első négy osztályt, majd 5.-től 8.-ig a Szent Orsolya általános iskolába járt. A 9. osztályt az Illyés Gyula-gimnáziumban végezte el kitűnő tanulóként. Voltak olyan félévek ez alatt a kilenc év alatt, amikor tíz hétig fekvőgipszben tanult, és így is kitűnőként végzett.
Egész életén át nagy türelemmel, panaszok nélkül, hálával járta a maga útját – a fájdalmak útját –, ezen az úton körülbelül 60 csonttörést szenvedett el. 4 és fél éves korától rálépett a műtétek útjaira. Ebből 23 jutott neki. 22 sikeres volt, és a 23. a mennybe vitte. 2009 nyarán egy szerdai bibliaóra után rálépett a hit útjára, befogadta a szívébe az Úr Jézust, és elfogadta őt személyes Megváltójának.
Az édesapjával imádkozott sírva Isten bocsánatáért. Tovább járta a fájdalmak és a műtétek útjait, de már a hit útján. Kereste szolgálatát a gyülekezetben, ami a projektor kezelésében teljesedett ki. Emellett a közbenjáró imádkozás volt szíve ügye, általában elsőként imádkozott a gyülekezetben, és gyakran tett bizonyságot sok gyülekezetben, kórházban és iskolában, mint aki tudja, hogy kevés ideje van. Minden egyes alkalommal imádkozott a gyülekezetéért, nagy vágya teljesült, amikor 2012. március 18-án bemerítkezett Király László lelkipásztor, azaz édesapja által. Új odaszántsággal olvasta Bibliáját, kitartóan napi öt részt. Az elveszettekért aggódott, és imádkozott, hogy bárcsak egy lélek is megtérhetne általa. Legjobb barátja, Pusztán Sámuel azt nyilatkozta, hogy számára Lacika egész élete egy prédikáció volt. Halála előtt néhány nappal azt mondta, ha ő meghal, de egy-két osztálytársa megtérne ezáltal, már érdemes lenne meghalnia.
Jelmondata ez volt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”. Mindennapjaiban pedig megélte és hirdette azt az igét is, hogy „a vidám szív a legjobb orvosság”. A fájdalmak útjain imáival, Krisztussal és vidám szívvel hordta nehéz keresztjét. 2014 körül gerincferdülés kezdte gyötörni törékeny testét, ebből kifolyólag több bordatörése is volt. Idén márciusban egy kettős combtörése, ami rettenetes fájdalmakkal és kettős műtéttel járt. Akkor mondta ki először, de jó lenne már a mennybe menni, miközben azt is hozzátette, hogy Jézus még ennél is többet szenvedett érte. Így elindult a hazavezető úton, és egyre többet beszélt a mennyországról. Testében megtört, egyre kevesebbet evett, néha fogytán volt a levegője is, és a szívritmusa is siettette hazafelé. 2017. június első napjaiban az eltervezett gerincműtét közeledtével azt mondta, hogy teljes békessége van, mert az Úr azt kérdezte tőle: „Megnyugtat-e, ha az én orcám megy veletek?”
Úgy tekintett a műtétre, hogy ha sikeres lesz, az megkönnyíti az életét, ha nem, akkor pedig már jobb lesz a mennyországban, ahol már nem lesz fájdalom. A műtét előestéjén vacsoráját elfogyasztva azt mondta: „Anya, megettem az utolsó vacsorámat, csak ez nem pászkabárány volt.” Nem gondoltuk, hogy tényleg az utolsó lesz. Aztán felolvasta hangosan a Méfibóset történetét, és ragyogott az arca a felismeréstől, hogy a sántát, a nyomorultat is odafogadta a király az ő asztalához. 2017. június 19-én 15:30-kor 15 évig és 9 hónapig tartó fájdalom útját elhagyva a hosszú gerincműtét során hazaérkezett az örök dicsőségbe. Fájó szívvel búcsúznak tőle édesapja, édesanyja és nővére, Henrietta a viszontlátás reményében.
A SZERETET SOHA EL NEM FOGY!
Emléke legyen áldott!
Temetésén Révész Árpád és Macher Tivadar testvér szolgált, Révész testvér nagy erővel hirdette az evangéliumot, Lázár feltámasztása volt az alapige. A döntési felszólításra ketten felemelték a kezüket. A családból összeállt szilágyperecseni (Erdély) ének- és fúvószenekar szolgálata tette színesebbé a búcsúzást. Nagyon sok iskolatársa és tanára eljött mindhárom iskolából.
A nyitott sírnál a szülők két fehér galambot engedtek felszállni, jelképesen kifejezve, hogy elengedik Lacikát oda, ahova mindig is vágyott. Szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik imájukban hordozták őt, és akik bennünket is hordoznak e nehéz életszakaszunkban, és kifejezték együttérzésüket!
Édesanyja: Király Márta
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
