Három éve jönnek össze Veresegyházon a helyi keresztény közösségek tagjai, s talán a mostani, szerdai találkozó volt ennek az időszaknak a megkoronázása. Ez az összefogás hetente imádkozik online, és havonta találkozik valamelyik templomban, imaházban. Folyamatos imádság megy a város vezetőiért, a megoldandó problémákért – konkrétan néven nevezve azokat. Emellett segítettünk a járvány idején a kórházunknak, az ukrán menekülteknek, és igéket helyeztünk el a város néhány hirdetőtábláján.
Ernő barátunk egy imádság nyomán kapott jelzést ennek a körnek az összehívására, és az elmúlt időszak visszaigazolta, hogy tényleg felülről jött az ötlet. Ő azóta is a motorja ennek a sokszínű közösségnek, így a most szerdai is az ő aktív, szervező munkájának volt köszönhető.
A szervezők munkája nem látványos, de ez mindenhol szükséges. Mindnyájan szervezünk: a család programjait, bevásárlásokat, ki mikor megy sportolni, különórára, zenét tanulni és hasonlók. A felekezetközi szervezésnek az a sajátossága, hogy elvileg mindenki szeretné, ám az egyeztetés időigényes, hogy ki mikor ér rá. A 133. zsoltárban van szó az egységről, s hogy oda küld áldást az Úr, ahol ez megvan. Ezt értették meg a helyi gyülekezetek, hogy érdemes feladni a saját magunkra fordítható időből, energiából, mert az összefogással valami magasabb rendű formáció születik, ami megnöveli Isten lehetőségeit az adott településen.
Az ökumenikus imahéten a szerdai napot választottuk ki, amikor a helyi vezetők mellett a környező helységek lelkészeit és polgármestereit is meghívtuk a katolikus templomba.
Felekezetközi dicsőítő csoport és kórus, valamint több lelkész is szolgált a kétórás találkozón. Ez önmagában örvendetes, és talán három kiemelkedő pontja volt rendezvényünknek. Két fő előadónk volt: Bacsó Benjámin baptista és Fukk Lóránt református lelkészek. Benjámin az irgalmas samaritánus példázatát felolvasva tette fel a következő kérdést: Lehetséges-e, hogy éppen azok a helyzetek, amelyeket el akarok kerülni, azok, ahol ott a helyem, ahol feladatom lenne? Ezt mindenkinek magának kellett megválaszolnia, és pont ezért jók a kérdések, hogy válasz szülessen bennünk. Lóránt pedig megkérdezte, hogy kinek van más felekezetű családtagja, rokona, barátja. Majd elmondta, hogy milyen sokat jelent ez az Ima Veresért kör, a szeretet, a barátság, a tisztelet, az összefogás mentén.
A végén pedig kihívtuk a lelkészeket és a vezetőket, majd elénekeltük az Áldás (Blessing) című dalt. Látszott, milyen sokat jelent nekik – akik sok terhet és nagy felelősséget hordoznak – ez a szép és erőteljes szöveg, hogy akármerre mennek, legyen áldás rajtuk és a munkájukon.
Utána a templomon belüli Fületlen Bögre kávézó várta a résztvevőket, akik a szörp és a tea mellett megkóstolhatták a finom édességeket, amelyeket a közösség tagjai sütöttek és hoztak el.
Lelki és testi felüdülés, de az igazi az egység átélése. Erről ismernek bennünket – mondta a Mester.
Most szerdán a Veres és környéki hívők még felismerhetőbbek lettek.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
