„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,29–30)
Mi a szabadság? Mit takar az a fogalom, az az eszmény, amelynek tartalmáért, jelentéséért életüket adták és adják ma is sokan? Miért akarjuk mindenáron megóvni és vigyázni rá? Meg tudjuk ezt magunknak fogalmazni? Talán mindenkinél máshol vannak szabadságérzetének szintjei, de abban egyetértünk, hogy enélkül a világ szomorúbb hely lenne.
Értéknek tekintjük vajon azt is, hogy szabadon dönthetünk Jézus Krisztus követése mellett?
Istennek is nagyon fontos érték a szabadság. Amikor embert teremtett, olyan lényre vágyott, aki gondolkodik, mérlegel, vizsgálódik, értelmez, tanul, változik, fejlődik.
Megismeri és felismeri Teremtője jóságát, szeretetét a vele való kapcsolatban, és önként, őszintén viszontszereti azt az Istent, aki hatalmas és csodálatos, gondoskodó és igazságos, jóságos és szeretetteljes. Sokan azt gondolják, hogy Istent követni csupa korlátozás, lemondás, nehézség, emiatt félnek elköteleződni mellette. Amikor felismerjük, kicsoda Jézus valójában, átélhetjük a valódi szabadságot. Letehetjük a bűn kötelékeit, a bánat béklyóit, a félelem bénító bilincseit, a megfelelés kényszerzubbonyait – és mindazok, amik félelmetes kötelékeknek tűntek kívülről, eltűnnek, feloldódnak.
Jézus felszabadító közelségében képesek lehetünk szelídségre és az egymást megelőző szeretetre, segítőkészségre és békességre a legnehezebb körülmények között is. Ne tartsunk hát a követésétől, és éljük át azt a valóban felszabadító csodát, amit a Jézussal járás jelent!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
