Forr a világ, izzik minden körülöttünk. Tömegek kelnek útra, céltalanul, halvány reménysugárba kapaszkodva, valahol, valahogyan, valaki majdcsak segít rajtuk.
Egy igevers cseng a fülemben, látva mindezt: „…olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok…” (Mk 6,34) A történelem ismétli önmagát. Mi emberek ezt tudjuk produkálni. Harc, fájdalom, bántás, ököljog. Párizs, Beirut, kiélesített, időzített bombák. Felrobbantott, lelőtt repülőgépek, szétbombázott otthonok. Bizonytalanság, tanácstalanság, félelem.
Lelkünk ellensége máris kajánul vigyorog, célt ért. Valóban elérte célját? 67 évvel ezelőtt Londonban összejöttek a világ akkori baptista vezetői, hogy találkozzanak a különböző országok képviselőivel. A velük lévő asszonyok a szálloda folyosóján a háborútól elgyötörve, megcsömörlötten – hiszen férjük, fiaik ellenséges oldalon harcoltak –, egymás kezét megfogva imában forrtak össze kérve Isten irgalmát és a tőle nyerhető megbékélést!
Azóta indult el a baptista nők európai szövetsége. Összefogásban van az erő. Tudunk egymásért fohászkodni, megtanulunk együtt érezni, zárt kis világunkból kilépni, s Isten teremtő nagyságának sokszínűségében gyönyörködni, valamit megízlelhetünk abból a szinte varázsszóból, ami után vágyódik minden élőlény: szeretni.
A 67 éve meghirdetett cél, sajnos, ma is roppant aktuális. Európa nemzetei, béküljetek meg, könyörgött ezért húsz európai és közelkeleti országból összegyűlt baptista asszony Törökországban, Izmirben 2015. november 12–15-ig az Európai Baptista Nőszövetség szervezésében tartott konferencián.
Amikor a francia, a török, a libanoni – és még hosszan sorolhatnánk az országokat, ahonnan a résztvevők érkeztek, mind egy akaraton voltak és vannak, megtapasztaltuk, hogy „az Úr meghall imát, jóvolta ez, nem érdem”. Jézus Krisztus amikor látta a sokaságot, akik megéheztek, megkönyörült rajtuk, s megelégítette őket kenyérrel. Éhségüket csillapította, új erőt adott nekik, hogy menjenek tovább az útjukon.
Ezt az új erőt kapták meg a résztvevők, míg hallgatták az igei tanítást, együtt gondolkodtak a Római levél 8. fejezetén. Felemelő bizonyságtételek hangzottak el Ukrajnából, Lengyelországból, Üzbegisztánból, szír menekült fiataltól, török baptista testvéreinktől. Arra kellett jutnunk mindezeket hallgatva, hogy Istenünk Szentlelke által mind a mai napig jelenvaló, cselekvő Úr, nem hagyja az övéit. Nem vett ki bennünket a világból, megpróbál, megsebez, de be is kötöz. S hallja kiáltásunkat, fohászunkat. De terve szerint cselekszik, s akarata előtt alázattal hajlunk meg. Ő pedig megmutatja jelenvalóságát, irgalmát, kegyelmét népe fölött.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
