Láthatatlan lemezbemutató koncert

Durkó Heléna Láthatatlan című lemezbemutatóját a Keresztkérdés kísérte. Az énekesnő gyönyörű hangjához, őszinte mondatához nagyszerűen passzolt ez a rendhagyó együttes.

Tökéletes párosítás volt és nagyszerű a február 28-ai este, mindez az Ez az a nap! szervezésében. Megkérdeztük a jelenlevőket, következzen hát néhány vélemény:

„Bár már tisztában voltam előtte is Heléna képességeivel, újból sikerült meglepnie. A színpadon (fiatal) korát meghazudtoló profiként állt: egyszerre volt összeszedett, határozott, és tudott hihetetlenül mély érzéseket közvetíteni. Az egy dolog, hogy mind a gyönyörű énekhang, mind az új lemez zenei stílusa is nagyon tetszik – igényes és egyedi is –, de ehhez a zenéléshez valóban kellett az a lelki és érzelmi világ, ami Helénában megvan. A dalaiból persze személyes bátorítást is kaptam, mivel hozzá hasonlóan nekem is elég küzdelmes volt az előző egy-két évem. Ugyanazt tapasztaltam, amiről ő is énekelt több dalában is: ha Istent állítjuk életünk középpontjába, és rábízzuk magunkat, akkor sosem hagy cserben. Új utakat épít a megpróbáltatásainkon keresztül, és a belé vetett bizalmunkat biztosan áldásai fogják követni. Ami az érzelmeket illeti, egyrészt a dalok mélységéből fakadóan megható volt hallgatni a lassú számokat, másrészt hálát és örömöt éreztem, hogy Heléna teljességgel Isten szolgálatába tudja állítani az ajándékát, sokunknak örömet szerezve ezzel.” (Nádas Kinga)

„Nagyon jól éreztem magam! Tetszettek a dalok, de kettő kivételesen megérintett. Isten bátorított arra is, hogy fejezzem be rég elkezdett dalaim megírását. Nem bántam meg, hogy elfogadtam a főszervező meghívását, annak ellenére, hogy Szerbiából jöttem, ami pénzügyi okokból kihívás volt.” (Kukla Kornél)

„Az a személyes meggyőződésem, hogy mindannyiunkban van egy szentek szentje, ahol Isten vár, ahova csak összetört szívvel, bűnbánattal mehetünk be. Ilyen volt Mária, aki Jézus lábait a drága kenőccsel és a könnyeivel mosta meg. A Biblia azt mondja, hogy a termet betöltötte a kenet illata. Azok az énekek, amelyek a fájdalmak, ne – héz ségek, könnyek között, őszinte bűnbánó szív mellett születnek, kellemes illatot »árasztanak«. Ezek nemcsak az érzelmekre hatnak, hanem nagyon mélyen érintik az embert. Heléna dicsőítése pontosan ilyen, ezért éreztem különlegesnek és bátornak.” (Mányai Dávid)

„Helénának nagyon szép hangja van! Tetszett a fényvilág és az ikonikus kék fényes megvalósítás. Nekem nagyon sokat jelentett az, hogy mikor az egyik dalát a testvére, Theofil kísérte, akkor a színpadon egy öleléssel köszöntötték egymást, és aztán Heléna megjegyezte, hogy ez nemcsak megjátszott, tényleg szeretik egymást. Megmosolyogtatott, mikor az angol dalról beszélt, és mondta, hogy »lehet, kicsit elcsépelt, mert angolul már sok szöveget hallottunk. A címe:… Na jó, tényleg elcsépelt, de szívből jött.« Ezek nyilván mind kezdő dolgok. De közben meg annyira jól – esett ez az őszinteség.

Volt Helénának még egy olyan mondata, hogy nem számít, hogy miben vagyunk gyengék, mert Isten így szeretne minket használni. Bennem ez is mély nyomot hagyott. Mert pont megfogalmazódott bennem a hétvégén egy gondolat, egyfajta tehetetlen düh, hogy miért nem adott nekem Isten olyan hangot, hogy tudjam dicsérni őt. Ezért nagyon jólesett, mikor szó szerint mondta, hogy nem baj, ha nincs hangunk, Istent így is dicsérhetjük. Szóval összességében nagyon inspiráló volt az egész.” (Simon Dávid)