Lélek-keresztség Székesfehérváron

Ábrahám életútján zarándokolva 2023. május 28-án, pünkösd vasárnapján a Lélek-keresztség témájában mélyülhettünk el Tóth Krisztián lelkipásztor vezetésével. Ez a nap más miatt is különleges ünnepi alkalom volt, hisz Kiss-Soós Eszter testvérünk bemerítés által bizonyságot tehetett hitvallásáról, ezzel is kinyilatkoztatva mind az emberek, mind a szellemvilág előtt Isten felé való elköteleződését. A bemerítést és a gyülekezeti áldást Kovács Dániel gyülekezeti lelkipásztor végezte. A gyülekezet köszöntését Bödő Sándor gyülekezetvezető adta át Eszternek.

A zsoltáros szavait idézve: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139,15–16) Isten bizony tudott rólunk már földre születésünk előtt is, s ránk néző személyes ígéretét egy új névben rejtette el számunkra.

Az igében szereplő Abrámmal is terve volt Istennek. Bár még az ószövetség idejében járunk, az evangélium Abrám számára is hirdettetett. Az Úr megjelent Abrámnak, aki „hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul” (1Móz 15,6). Abrám jelentése „felmagasztosult atya”, az új név, Ábrahám jelentése pedig már „sok nép atyja”.

Ábrahámra úgy is emlékezhetünk, mint a hit atyjára, így mindenki, aki hitből való, Ábrahám fia. Ez által az engedelmes hit által nyertünk áldást. De vajon valóban elhisszük-e azt, amiről vallást teszünk? Van-e üdvbizonyosságunk? Hol tartunk éppen a hit, a megszentelődés útján? Mind a fizikális, mind a lelki (újjá)születés Isten csodája. Előtte éppúgy kedves a gyermeki, mint az érett hit. Ő kizárólag a hitünk által fogad el bennünket. Ez az üdvözítő hit azonban meg is változtat. Nem marad magában, gyümölcsöt terem, életváltozást eredményez.

De mit is jelent az Istenbe vetett hit valójában? Azt jelenti, hogy teljességben rábízom magam Istenre, igaznak fogadom el azt, amit ő rólam mond. Hiszem, hogy van bűn, és Isten nélkül én is megváltásra szoruló bűnös vagyok. A bűnnek pedig következménye van. Isten azonban elkészítette a kimenekedést, ez pedig Jézus Krisztus megváltása. De az én személyes válaszomra mindenképp szükség van, amikor Isten hív engem.

Pál rómabeliekhez írt levelében ezt olvassuk: „nem tartoznak mind Izraelhez, akik Izraeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak”. (Róm 9,6–8)

Az ígéret központi kérdés, hisz tudjuk, hogy Isten nem ígér olyat, amit ne tudna megtenni. S amíg az ígérettől eljutunk a beteljesülésig, a türelmes várakozás által tanít, formál bennünket.

Isten ígérete az ószövetségben Ábrahámnál az örökösre vonatkozóan, majd az új szövetségben a Szentlélek eljövetelével kapcsolatban ugyanazt az utat járta be: ígéret – várakozás – beteljesedés. A könnyebb érthetőség érdekében Isten gyakran természeti képekkel mutatja meg ígéreteit, ránk néző terveit (csillagok, szél, lángnyelvek).

A hit útján járva előfordulhat, hogy nem mindig értjük Isten dolgait. De nem is kell feltétlenül mindent megértenünk ahhoz, hogy szeretni, elfogadni, hinni tudjunk.

Hitre jutásunk, hitben való növekedésünk során fontos az is, hogy mik és hogyan történnek velünk, de még fontosabb, hogy a legfontosabb dolog megtörtént-e. Eltemettettünk-e Krisztussal együtt a halálba, hogy vele együtt új életre támadjunk fel az Atya dicsősége által (Róm 6,4)? Ez ugyanis maga a megtérés: a Lélek-keresztség. A bemerítkezés ennek a megvallása az emberek és a szellemvilág előtt: ez a vízkeresztség. Amikor valaki elmerül, teljesen betölti az a másik közeg, ami körülzárja. Ez akár halált is jelenthet, de ahogy Jézus legyőzte a halált, úgy mi is kiemelkedünk, új életre. A vízben való elmerülés szimbolizálja azt, hogy amennyire körülveszi a víz egész lényünket, Isten Szelleme éppúgy tölti be szívünket.

A bemerítkezésen nem múlik az üdvösségünk, ebben az engedelmességi cselekedetben is Jézus példáját követjük.

„…eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,13–15)