A Kárpát-medencében élő magyar baptisták összevont Történelmi Bizottsága május 14-én a délvidéki Csantavéren (Szerbia) tartotta évi rendes kihelyezett tanácskozását.
A tízéves jubileumához érkezett, határokon átívelő magyar egyháztörténész kutatócsapat – melynek Magyarországon kívül Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból és Ausztriából is van képviselete – az anyaországon kívül kétévenként az elcsatolt országrészekben is tart kihelyezett gyűléseket.
Ebben az esztendőben a délvidéki Csantavéren tartottuk soron következő találkozónkat a következő jelige szellemében:
„Kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok!” (Jer 6,16)
Csantavér Vajdaság északi részén, az észak-bácskai körzetben, Szabadkától délkeleti irányban található nyolcezer fős település, melynek lakói több mint kilencven százalékban ma is magyarul beszélnek. Ezzel az aránnyal Csantavér az egyik leghomogénebb, viszonylag nagy magyar településnek számít a Délvidéken.
A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462-ben a falut édesanyja, Szilágyi Erzsébet oltalmára bízta. A török megszállás idején Csantavér és környéke fokozatosan elnéptelenedett, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, amely a Balkánról húzódott fel az elmenekült magyar lakosság helyére. A törökök távozása után ismét magyar lakosság vette birtokba a területet.
Az első világháború végéig, illetve a trianoni békeszerződésig Csantavér lendületesen fejlődő település volt. Ez a lendület a két világháború között lelassult. Délvidék visszacsatolását követően, 1941–1944 között újra Magyarország része volt.
Bár a háborút követően Csantavér Jugoszlávia, majd Szerbia részévé vált, népességét többségében ma is magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken.
A Csantavér központjában található monumentális háromkupolás katolikus templom 1929-ben épült a római bazilikákra emlékeztető neoromán stílusban. Bár a csantavériek túlnyomó többsége római katolikus, azonban kisebb vallási közösségek is megtalálhatók a településen.
Ezek között a legjelentősebb, az aktív missziómunkát végző baptista gyülekezet, amely egy egyszerű családi házból átalakított, nyolcvan főt befogadó imaházban működik a városközpont közelében. Az épület széles folyosóin Biblia-múzeum is működik, melynek üvegtárolói mögött értékes könyvek, a Szentföldről származó leletanyagok, sőt a kapcsolódó kistermekben gyermek- és ifjúsági táborozáshoz nélkülözhetetlen kiszolgálóhelyiségek, konyha és szabadtéri közösségi tér és ebédlő is kapcsolódik.
Nagy Tibor lelkipásztor 2016 júliusában alapította meg a Délvidék első Biblia-múzeumát Csantavéren. A Történelmi Bizottság tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták az ezzel kapcsolatos beszámolót:
„Az épületünk kihasználhatatlan nagy folyosóit alakítottuk, alakítjuk át erre a célra. Szeretnénk egyúttal megszólítani az embereket, Isten igéjére felhívni a figyelmet. A múzeum, a kiállítás a Bibliát törekszik bemutatni mint Isten szavát, ami megbízható és óriási hatása van az emberi életekre.
A magyar bibliafordítások nagy része megtalálható a gyűjteményben. Többségük hasonmás kiadásban, amelyben jól végigkövethető a magyar nyelv átalakulása a müncheni kódextől az egyszerű fordításig. Célja, hogy felkeltse az érdeklődést Isten szava iránt, és hogy segítséget nyújtson az érdeklődők számára jobban megismerni a Bibliát, és hogy az Isten szavaként fogadják el.
Eddig közel 200 kiállítási tárgy látható 75 nyelven, Biblia vagy a Biblia egy része, többek között a 15. század első felében keletkezett, magyar nyelvre fordított Huszita Biblia hasonmás kiadása is. Folyamatosan gazdagodik a gyűjtemény. A legöregebb Biblia 1770-ből származik, egy Károli-fordítású Szentírás” – ismertette Nagy testvér a részleteket a tárlatvezetés során.
Nagy Tibor testvér a Kelet-Európa Misszió vezetőjeként is fontos tevékenységet végez, feladatai közé tartozik a kapcsolattartás a munkatársakkal, a különböző hivatalokkal és más szervezetekkel, missziós útjai során nemegyszer szolgál különböző gyülekezetekben Szerbiában, Magyarországon, Erdélyben és a csángók között.
A magyar egyháztörténészek tanácskozása az egyes kutatók személyes beszámolóival az újabb levéltári leletanyagok feldolgozásairól és folyamatban lévő tudományos cikkeik ismertetésével folytatódott.
Majd a jövő esztendőben esedékes jubileumi események, ünnepségek, tanulmányi utak szervezéséről, valamint tudományos előadások lehetséges helyszíneiről esett szó, amiről később részletesebb ismertetések is meg fognak jelenni a különböző közösségi médiafelületeken.
A tanácskozás után hazaindultunk, de előtte Szabadka város szépségeivel és magyar emlékeivel ismerkedtünk meg. Megcsodáltuk Szabadka legreprezentatívabb épületeit, köztük a méreteinél fogva akár Parlamentnek is beillő, szecessziós városházát, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján építették fel szabadkai mesteremberek mindössze két év alatt (1908–1910).
Ugyanezen építészek tervezték a szabadkai zsinagógát is szintén magyar szecessziós stílusban. A gyönyörűen felújított istenházában megrendülten emlékeztünk meg arról a mintegy 6000 főt számláló zsidó honfitársunkról, akik a II. világháború idején az auschwitzi haláltáborba kerültek, ahonnan csak nagyon kevesen térhettek vissza szeretett szülővárosukba.
Szabadkán baptisták is élnek és szolgálnak. A valamikori színtiszta magyar nyelvű közösség idő közben szerb nyelvre váltott. Az elmúlt esztendőkben megnövekedett a missziós aktivitásuk. Egy új imaházat is építettek, melyben közel százötvenen is elférnek.
Istenünk gazdag áldása kísérje továbbra is Vajdaságban élő magyar és más anyanyelvű baptista testvéreink életét és Isten országáért végzett szolgálatát!
Immánuel! Velünk az Isten!
Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész, a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottságának elnöke
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
