A Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió (MABIM) azért dolgozik már hosszú évtizedek óta, hogy az ifjúságok evangelizációs fókuszú, gyülekezetkompatibilis és helyspecifikus munkát tudjanak végezni. Ennek érdekében hívtak össze minden budapesti és a környező baptista gyülekezetekben szolgáló ifjúsági munkást, vezetőt 2016. május 20–21-én a Veresegyházi Baptista Imaházba.
A regionális ifjúsági vezetőképzés egyik vezérigéje ez volt: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.” (Róm 1,16)
A középpontban az evangélium üzenete állt a két nap alatt.
Óriási öröm volt látni azokat a fiatalokat, akiknek tűz volt a szívében, égett az Úr Jézus Krisztus szeretetének tüze bennük, hogy elmondják a jó hírt, az evangéliumot, amire minden meg nem tért embernek égető szüksége van. Nem maradhatott el a tanítás része sem, melyet péntek este Pollák András tolmácsolt Isten igéjéből. Szólt arról, hogy a gyümölcstermés hívő életünk során Isten nevét emeli fel, ahogyan erről a János 15,8 is ír. Kiemelte továbbá a magvető példázatából (Mt 13), hogy ha nem a tiszta evangéliumot vetjük, láthatunk ugyan kezdeti sikereket, de később kiderülhet, hogy nem az evangéliumra tértek meg az emberek, hanem egy jól hangzó reklámszövegre.
Öröm volt szívünkben másnap, mikor folytatódott a képzés, s érkeztek más Pest megyei baptista gyülekezetekből is ifjúsági munkások és lelkes, tanulni vágyó fiatalok, akik készek voltak hitük mellé tudományt is „ragasztani”.
A szombati nap folyamán nemcsak bent az imaházban voltunk, hanem délután az utcán és a környező városokban (Veresegyház, Vác, Fót, Őrbottyán, Gödöllő) is lehetőségünk volt a délelőtt tanultakat alkalmazni, amikor Tóth Benjámin és testvére, Tóth Máté tanított a Szentírásból. Kiemelték többek között azt, hogy Isten jogosan megbocsát minden vétkező bűnösnek, és méltó a dicsőítésünkre. Volt-e valódi bűntudatod, megtérésed? Van-e benned vágy az Isten megismerésére? Kész vagy-e megtéréshez illő gyümölcsöket teremni Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére? Hangzottak többek között ezek a kérdések is előadó testvéreinktől, akik rámutattak a Biblia fényében a megtérés utáni mindennapos gyümölcstermésre és a Biblia tanításának alkalmazására a hétköznapi életben.
Este, ahogy visszaérkeztünk a városokból a képzésnek helyet adó imaházba, hálával volt tele a szívünk, mert éreztük és tapasztaltuk megváltó, gondoskodó Urunk segítségét és erejét, s ezáltal felbátorodva tudtuk elmondani az evangéliumot azoknak, akikhez odamentünk. Bár voltak köztünk „félénk tanítványok” is, de nagyszerű tudnunk, hogy „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, szeretet és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7).
A képzés záró motívumaként lehetőségünk volt mindannak érdekfeszítő átadására is, amit az utcai evangelizációk során tapasztaltunk.
Számomra nagyon hasznos volt ez a regionális ifimunkásképzés. Jól összeszedett gondolatok és tanítások voltak, valamint látszott a szervezésen és az előadásokban is, hogy sok munka és imádság előzte meg a találkozót. Különösen tetszett, hogy más-más szempontból közelítették meg az evangéliumot és annak fontosságát, szemléltetését előadó testvéreink. A képzés elején, de a végén is, szombat este épültünk, bátorodott a szívünk, és meg vagyok arról győződve, hogy nagyon fel tudja használni Isten az őt szolgálni kész, szerető és engedelmes gyermekeit, akár még fiatalon is.