Mentálhigiéné veszélyhelyzetben

Az örvendező szív megvidámítja az arcot, de a szív bánata összetöri a lelket. (Péld 15,13)

Mentálhigiéné veszélyhelyzetben az otthon maradóknak

Napjainkat a járvány terjedésének fenyegetettsége miatt nem a megszokott kerékvágásban éljük. Rengeteg változással kell szembenéznünk a mindennapi rutint illetően. A változás önmagában véve rizikófaktort jelent lelki egészségünk szempontjából. Most, hogy életmódunkban jelentős módosulások következtek be, számolnunk kell azok következményeivel (bizonytalanság, félelem, szorongás, hangulati ingadozások, depresszió) mentális egészségünkre vonatkozóan. A mentálhigiénés krízisintervenciónak, magyarán a krízisek megelőzésének kiemelten fontos jelentősége van a jelenleg kialakult és egyre fokozódó veszélyhelyzetben azért, mert szükséges, hogy lelkileg épek maradjunk ahhoz, hogy bölcsen, okosan és józanul, keresztény hitelveinkhez méltón juthassunk át ezen a megpróbáltatáson, önmagunkért és mindenki másért is felelősséget vállalva. Tekintsük át, hogy melyek azok a mentálhigiénés szabályok, amelyek betartásával jó eséllyel védhetjük meg lelki egészségünket.

Tartsunk szigorú napirendet!

Különösen akkor, ha otthonainkban vagyunk kénytelenek tartózkodni hosszú távon, strukturáljuk az időnket a szokásosnál is szigorúbban, hiszen ilyenkor megnő a lehetősége az idő „szétfolyatásának”. Tervezzük meg előre napirendünket az egész családunkra vonatkozóan, és tartsuk, illetve tartassuk is be az abban foglaltakat! Lelki életünket is kordában tartjuk ezzel, hiszen az értelmes, tevékeny napirend támogatja a belső lelki nyugalom fenntartását.

Vizsgáljuk meg gondolatainkat, uralkodjunk az érzelmeinken!

Minden reggel vizsgáljuk meg gondolatainkat, hiszen ezek tisztasága, pozitivitása határozza meg érzelmeink egészségét is. Ne szolgáltassuk ki magunkat érzelmeinknek, hanem gondolkodásunkkal értsük meg azokat, és így kognitív képességeinkkel álljunk fölöttük!

Ne feledkezzünk meg lelki és szellemi táplálékainkról!

Olvassuk a Bibliát sokat! Imádkozzunk sokat! Mindennap szerezzünk újabb ismereteket a világról, annak bármely területéről. Amennyire időnk engedi, éljünk azokkal a kedves elfoglaltságainkkal, amelyekről tudjuk, hogy lelki feltöltődést nyújtanak számunkra. A művészetek kiemelten fontosak, mert az általuk nyújtott lelki élmények az azonosulás mentén a saját élmények szintjéhez közelítenek. (Irodalom, film, zene, színház, képzőművészet…)

Dolgozzunk sokat!

Csináljuk meg a napi munkahelyi feladatainkat, amint tudjuk! Ne halogassuk! Mindenkinek vannak el nem végzett munkái az otthonában, amelyeket most bepótolhat. Ezekkel a tevékenységekkel a megelégedettség, a szükségesség érzését alapozhatjuk meg, amelyek támogatják az egészséges énképet. A házimunka pedig még a fizikai erőnlétünket is fejleszti, ami szintén befolyásolja lelki egészségünket. Környezetünk rendben tartása belső lelki rendünket is elősegíti.

Táplálkozzunk kiegyensúlyozottan!

Legyen rendszer az étkezésünkben, és igyekezzünk egészséges ételeket fogyasztani! A bezártság és a megszokott dolgokról való lemondás veszélyes lehet az evészavarok kialakulása vagy felerősödése szempontjából. Remélhetőleg nem lesz ebben a veszélyhelyzetben élelmiszerhiány, ezért is fontos a mértékletesség betartása az étkezésben. Készítsük el előre heti étrendünket az egész család számára!

Mozogjunk sokat!

Sok lehetőségtől vagyunk jelenleg megfosztva, amelyek fontosak voltak számunkra a testmozgás szempontjából, éppen ezért lehet, hogy új megoldásokat kell találnunk a mindennapi sportra. Lényeg, hogy egyetlen napot se hagyjunk ki, mert a sport az egyik legjobb lélekgyógyszer! Napi minimális mozgásszükségletünk 30 perc közepesen aktív mozgás.

Használjuk az időt személyes kapcsolataink elmélyítésére!

Akikkel „összezártan kényszerülünk élni” – vélhetően családunk tagjaival –, legyünk nagyon megértőek, türelmesek és következetesek. Mutassunk példát számukra úgy, hogy hívőként Istenben bízva és rá támaszkodva méltósággal és emberi tartásunk megőrzésével, bizalomban és lelki egyensúlyban éljük át ezeket a nehéznek mondható napokat! Törekedjünk egymás mélyebb megértésére, elfogadására és megismerésére! Lehet, hogy a szokatlan körülmények, a bezártság, a személyes kontaktusok szűkössége, a mozgáshiány és egyéb elvonások felszínre hoznak kapcsolatainkban olyan problémákat, amelyek korábban nem voltak láthatóak számunkra. Ezekre jó, ha előre felkészülünk, és amikor felismerjük, akkor őszinte, tiszta kommunikációval igyekezzünk ezeket mielőbb orvosolni. Ne söpörjük a szőnyeg alá, és ne halogassuk a megoldást!

Beszélgessünk sokat az emberekkel telefonon, online!

El vagyunk zárva egymástól, de ez nem azt jelenti, hogy ne maradjunk kapcsolatban egymással. Emberi kapcsolatainkban élünk, a közösségiesség tartja számunkra azt a tükröt, amelyben azonosíthatjuk magunkat, és ez a lelki életünk területére is igaz. Teremtsük meg a módját és az idejét annak, hogy kapcsolatban maradunk családtagjainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal, ismerőseinkkel!

Mentális zavarok esetén kérjük szakember segítségét!

Ha lelki egészségünkben olyan problémákat észlelünk, amelyeket már nem tudunk egyedül megoldani, akkor ne halogassuk a segítségkérést! Tájékozódjunk az online vagy telefonon elérhető lelki segélyt nyújtó helyekről!

Segítsünk a mentális zavarokkal küzdőknek, ha tudunk!

A segítő és kliens kapcsolatában alapvetően fontos tény, hogy két szakértő találkozásáról van szó. A kliens szakértője saját helyzetének, és sokszor elegendő számára az értő és együttérző meghallgatás a segítő részéről ahhoz, hogy megtalálja önmagában a megoldást. Ezért ne tanácsokat osztogassunk, hanem korlátozzuk magunkat az empatikus meghallgatásra! Ha segítünk, közben mi is gyógyulunk.