Szeptember 11-én ennek az ünnepe volt a Budapest, Wesselényi Utcai gyülekezetben, ahol a minden korosztályt más-más módon megszólító Istenről szóltak a bizonyságok a 7 fehér ruhás szájából.
Kocsis Gerda arról beszélt, hogy már gyermekként ismerte Istent, szülei és a katolikus iskola tanításai alapján, de tizenévesen elfordult Istentől, mert a családi problémák és a meggondolatlan döntései miatt Istent okolta. A változás Istennel való kapcsolatában, egy nyári keresztyén nyelvi táborban született meg benne még 2013-ban, de a gyülekezetét csak idén találta meg. Az Isten embereknek szánt üzenetét (Mt. 10:39) olvasva erőt kapott az új élethez.
Reichert Aletta középiskolásként vallotta meg hitét a bemerítkezése által is. Hívő családban nőtt fel, és már kisgyermekként szívébe fogadta Jézus Krisztust, de élő kapcsolata a megváltóval csak 2 éve van, amikor egy iskolai csendes-napon elhangzott evangélizácó személyessé tette, a számára már ismert Isteni tanításokat.
Kortársa, Kovács Lilla a Wesselényi utcai gyülekezetben nőtt fel. A megtérést, elvárásnak gondolta szülei részéről, és félt attól, hogy az esteleges hitéleti bukásai majd csalódást okoznak másoknak, ezért halogatta a döntést. Különböző nyári gyermek és ifjúsági táborokban testvérek buzdítása által többször is szólította Isten. A Szentlélek, egy általa is énekelt, karének szövegével buzdította őt, melyet hittel vallott ezen a napon is: „Mint Egykor Jézus, a vízbe léptem, hogy tegyem Isten akaratát. Halálba hullt már bűnfoltos éltem, Jézusban nyertem feltámadást.”
Tóth Dániel egy következő generáció ifjú hitharcosa, aki hívő szülők gyermekeként, már 8 éve megtért, de életének irányításában nem tudta a párválasztás kérését Istennek átengedni, ezért hullámvölgyeken keresztül tudott csak visszatalálni az „Atyai házba” mint „tékozló fiú.
Egy énekszöveg érintette meg az ő lelkét is: „Ő (Isten) a tékozlót haza várja, ott a boldog, nagy vacsorára.” Istené a dicsőség, hogy Dániel is hazatalált!
Scheer Zsuzsanna a középkorosztályt képviselte a fehér ruhások között, akihez mostanában szólt az Isten. Materialista gondolkodása és korábbi élettapasztalata, olyan tempót és életformát követelt tőle, amiben úgy gondolta, hogy csak magára számíthat. De rá kellett jönnie, hogy vannak gyengeségei, melyekben külső segítségre van szüksége.
Keresztyén barátok, munkatársak mutattak neki utat Jézushoz, hogy az Ő vére által megszerzett – és számunkra ajándékul adott – kegyelem: gondolkozásában, értékrendjében, egész életében megváltoztassa a prioritásokat. Azóta, a Jézusi szeretet képviselője barátai, ismerősei körében.
Erdélyi Zoltánt az egyetemista évei alatt szólította meg a Gondviselő Isten. Hívő édesanya gyermekeként nőtt fel, de gyülekezetbe csak középiskolás korától járt, amikor is hozott már egy döntést Isten mellett: tudta Isten vezetése által, hogy mi a jó és mi a rossz, mégsem e szerint élt.
Isten keze nem engedte el az élet mély hullámvölgyeiben sem. A bálvány elengedése számára is nehéz volt, de az Ige, a Szentlélek erejével formálta az életét és, elvezette a Jézus Krisztus általi új életre, így lett az Ő gyermeke.
Járainé Margit idős korában tudott megbékélni Istennel. Már nagymamája is hívő baptista volt, de édesanyja katolikusként nevelte kisgyermek korában, majd édesanyja megtérése után baptista gyülekezetbe jártak. Margit azonban felnőttként – talán a politikai hatalom nyomására – de a hitét őrizgetve, gyülekezet nélkül élt. Jézussal és a gyülekezettel való személyes kapcsolatának a szükségességét, élő hitű testvérek szolgálatán keresztül ismerhette fel édesanyja betegágya mellett. Istennel való megbékélésre, szívből jövő bűnvallása alapján jutott.
A bemerítő lelkipásztor, a Wesselényi utcai gyülekezet pásztora: Kübler János, az 1 Kor 5:17-21. alapján szólt a fehér ruhásokhoz, és a közel 200 fős ünneplő gyülekezethez.
Isten megszólít minket az üzenetével, amit meghallhatunk életünk bármely szakaszában. Mérföldkőhöz érkezünk időről-időre. Kereszténységünk lényege az Élő Istenbe vetett hit, és ez az új élet nem változás, hanem a régi elmúlik és új jön létre, Isteni helyreállítása által.
A megtérés = visszatérés Istenhez. Helyreáll az Isten és ember közötti kapcsolat. Isten kihív az Istentelenségből ezzel helyreáll a kapcsolat Vele. Sokféle kényszeres állapotból, rabszolgaságból adhat szabadulást; ami általában nem jelenti a környezet változását, de az Istennel való kapcsolat változása, helyreállása a lényeg.
Sok Isten elleni lázadás, szembenállás után, megbékélés!
Bizalom Isten felé. Ennek következménye az Istentől kapott sok-sok ajándék.
Valóságos kommunikáció egy nem látható hatalmassággal, aki az életünk Ura. Ez természetfeletti, felfoghatatlan csoda.
„Újjá lett minden”, ami azt is jelenti, hogy bennünk a Krisztus értelme (gondolatai) vannak. Nem sokféle …izmust képviselünk már, hanem Jézus Krisztus gondolatait. Ez nem csupán hozzá tartozás, hanem követés.
Ennek az új életnek hatása van arra, hogy hogyan gondolkozunk a kapcsolatainkról, halálról, pénzről, jövőképünkről, időbeosztásunkról… Ezek ajándékok, amiket tudnunk kell elfogadni. Ez egy mérföldkő.
Pál erről így ír: Jézus Krisztus szenvedett, és meghalt a kereszten. Ez volt az igazi mérföldkő számunkra: Isten, Krisztusban megbékéltette a világot… Ez csoda, ebben élünk!
Hallgassunk a hívó szóra, béküljünk meg Istennel!
Az énekkar két éneke: a mennyei öröm földi zengése volt. „Áldjad én lelkem az ég Urát! …Vígan zengd a hallelúját: üdvöt hozott a földre.” és „Áldom őt lelkem mélyén … Hallelúja!”
A kézrátételes imádságok által – Kübler János lelkipásztor, Hetényi Attila Nyugdíjas lelkipásztor és Sipos Sándor Diakónus – testvérek közvetítették Isten áldó akaratát. A gyülekezet szívből szóló Ámen-je az Isten Szentlelkének jelenlétében kötötte össze a szíveinket. Béküljünk meg Istennel!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
