1995-ben alakult gyülekezetünk. Az elején elsősorban fiatal felnőttek és fiatal házasok csatlakoztak a gyülekezetünkhöz. Évekig nem is volt ifjúsági alkalom, mert középiskolás gyermekei nem voltak tagjainknak.
De idővel felnőttek a gyermekeink, és elindult az ifjúsági munka. Fiataljaink nagy része döntést hozott az Úr mellett, és bemerítkezett. És lassan mi is beléptünk abba az időszakba, amikor gyermekeink nemcsak a családi fészekből, hanem a gyülekezetből is kirepültek. A legnagyobb öröm az, amikor azt látjuk, hogy a gyülekezetben felnőtt fiatalok a hitben megmaradnak és Istennek szolgálnak. Tőlünk kikerült lelkipásztor, misszionárius, lelkipásztor-feleség és mások, akik hűségesen szolgálnak más gyülekezetekben. De egyik nagy szomorúságunk az, hogy elég sokan vannak, akik elköltözésük után nem épültek be semmilyen gyülekezetbe. Sőt vannak, akik nem is gyakorolják a hitet. Szerintem nem csak nálunk jellemző ez a probléma. Egyházunk fiataljai sokszor nehezen épülnek be más baptista gyülekezetekbe. Ezért néha más felekezetekbe mennek át, és néha egyszerűen elmaradnak. Ezért egyházunk legnagyobb kihívásának látom a fiatalok elérését és megtartását gyülekezeteinkben. A fiatalok az egyházunk jövőjét alkotják. Ha elveszítjük őket, a jövőnket is elveszítjük!
A kihívás pedig minden gyülekezetnek szól: azoknak, ahonnan elköltöznek a fiatalok, és azoknak, amelyek befogadó gyülekezetek lehetnének.
Ahonnan elköltöznek.
Nagyon fontos, hogy gyülekezeteinkben gyermekeink és fiataljaink a valódi élő hittel találkozzanak! Egyszer beszélgettem egyik tőlünk kikerült fiatallal, és ezt mondta: „Felnőttem a gyülekezetben, és sok mindent megtanultam Istenről, de úgy érzem, magát az Istent nem ismertem meg.” Kijelentése nagyon megszomorított. Igen, kell a tudás, de kell a személyes megtapasztalás is. Kell, hogy gyermekeink lássák azt, hogy Isten valóságos és munkálkodik a gyülekezetben. Kell, hogy megtapasztalják jelenlétét és dicsőségét, ahogy megváltoztat életeket, és meghallgatja imádságainkat. Az élő hit az, amire szükségük van, és csak az fogja őket megtartani Isten útján, amikor kikerülnek a gyülekezetből!
Ahova elköltöznek.
De milyen állapotban vannak azok a nagy városi gyülekezetek, ahova elköltöznek? Mennyire képesek befogadni az odaköltöző fiatalokat? Mennyire jellemző rájuk ez a fajta élő hit, amit az előbb leírtam? Ezzel nem akarom megkérdőjelezni a tagok személyes hitét, de attól tartok, hogy sok olyan gyülekezet van, ahol a fiatalok nem tapasztalják Isten jelenlétét és dicsőségét. Talán nem azért, mert egyáltalán nincsen ott, hanem azért, mert a formaságok és hagyományok eltakarják. Így talán más felekezeteknél keresik az életet, vagy még rosszabb esetben feladják a keresést, és elmaradnak teljesen.
Tehát a fiatalok elérése és megtartása érdekében úgy érzem, hogy szükségünk van megújulásra, hogy gyülekezeteink annyira telve legyenek élettel és erővel, hogy képesek legyenek befogadni és megtartani baptista fiataljainkat!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
