A valamikori egyszerű üzenetek világából maradt meg bennem az üvegedényeket és háztartási árukat hirdető reklám szlogenje: „Tartalomhoz a forma – Amfora.”
A közösségünkről felelősen gondolkodó testvérek féltő szeretetben fogant kérdései válaszra várnak: Milyen lesz a jövő baptista gyülekezete? Milyen lesz a gyülekezet szervezete, liturgiája? Milyen formái lesznek a közösségi életnek? Milyen lesz a korfa? Hogyan vesz részt a közösség a társadalmi szolgálatban? Milyen lesz a hitminőség, lesz-e missziós lendület? Milyenek lesznek az imaházak? Szükség lesz-e rájuk?
Az utóbbi évtizedekben óriási változások történtek közösségünk életében. Miközben számos új gyülekezet jött létre és tartja istentiszteleteit bérelt helyiségekben, sorra ürülnek ki imaházak, amelyeket el is ad a közösség. Intézményesült a társadalmi misszió, melynek nyomán ezrek hallgatják és tapasztalják meg az evangélium üzenetét a hozzá kapcsolódó szeretetszolgálattal együtt. A korábbi lelkes és alkalmi akciók mellé a szervezeti felelősséghez kapcsolódva professzionális irányítási elemek társultak a közösségek életébe. Nagy mértékben csökkent az imaházi istentiszteletek száma, általánossá lett a vasárnap egyszeri alkalom, ugyanakkor megszabadulva a szocializmus örökségétől egyre nő a baptista házi csoportok száma. Számos gyülekezetben már hírből sem ismerik a Baptista gyülekezeti énekeskönyvet, úgy gondolják, hogy az istentisztelet eleji dicsőítés baptista hagyomány. Máshol kizárólag A hit hangjai énekeskönyvet használják. A többség már másként tekint az Úr napjára, változtak a baptista fiatalok udvarlási szokásai… Kihalóban van a rendszeres családi áhítat és a vasárnap reggeli imaóra. Különböző korú baptista hívők reggelente a közlekedési eszközökön telefonos alkalmazás segítségével Bibliát vagy napi áhítatot olvasnak.
Lassan a mennyei hazába költözik az a generáció, akik a hitelődöktől örökölt kegyességi életet, a bevált formát a vallásos jellegű ateizmus tombolása idején is igyekeztek megőrizni annak érdekében, hogy a tartalom ne sérüljön. Kitartó, áldozatos hitük nélkül már elsodródott volna közösségünk. Tőlük kaptuk sáfárságra a közösségi életet, hagyományainkat, a tartalom elsődlegességére tekintő szemléletet. Mi lesz örökségünk sorsa? Könnyen belátható, hogy a formák változatlanságához való ragaszkodás nem járható út. Ugyanúgy a pusztulásba vinne régi ellenfeleink rigmusa is: „A múltat végképp eltörölni…”
Milyen lesz a közeli és a távoli jövőben a baptisták egyéni és közösségi kegyessége? Egyéneknek, családoknak, gyülekezeteknek és az egyháznak a Krisztus váltságművére felelő, odaszánt élet természete szerint kell felismerniük az aktuális formát (Róm 12,1–2). Az eredmény egy sokszínű, mozgalmi jellegű, befogadó szemléletű kegyességi élet lehet, mely szükséges mértékű változásaiban is mindig Krisztusra tekintettel és őbenne valósul meg.
Jelenkorunk meghatározó motivációja a teremtmény imádása a Teremtő helyett. Ez a korszellem gyülekezeteink egyik legnagyobb kihívása. Isten kegyelméből bátran építhetünk a változatlan tartalomra, melynek jellemzője a teljes Szentírásra épülő, folyamatos megszentelődésre törekvő életgyakorlat, az aktív és szolidáris gyülekezeti élet, amely elkötelezett arra a misszióra, amely az ember teljességét tekinti szolgálata céljának. Jövőnk Jézus Krisztusban van, mert
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mind örökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
