A hónap igéje
„Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)
A napraforgó mindig ugyanarra néz. Mondhatjuk. De mit jelent ez? Ugyanarra vagy nem ugyanarra?!
Egy kőszobor mindig ugyanarra néz, ha esik, ha fúj. Történjék bármi is a színe előtt, rezzenéstelen, reakció nélküli.
Miben is más akkor a napraforgó? Mindig ugyanarra néz, igen, a nap felé, és mozgását követi, hű társaival együtt. Folyamatos változásban, mozgásban van, miközben az irányultsága, célja változatlan.
Melyikhez hasonló a mi hitéletünk egyénileg, közösségileg? Krisztus követésre hívott bennünket: ha változatlan közelségben szeretnénk maradni a személyéhez, akkor haladnunk kell, nyomdokába lépve, kezét fogva.
Erre hív idén is a reformáció hónapja: hogy lelkünkben, értelmünkben, döntésünkben megújulva éljük meg a hitünket. Hogy „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsid 12,1).
Mily szép és mily gyönyörűséges, ha Isten népe egységes napraforgótáblaként fordul Ura felé (133. zsoltár, parafrázis).
A hónap gyakorlata
Gondold végig, miben kell felülírnod gondolkodásod, cselekvésed mai megszokásait, hogy ezek helyett visszatérhess hozzá, forró nyomon követve őt!
A hónap imája
Uram, újítsd meg hitünket, egyházunkat, hogy követésünk hadd legyen élő, ne sablonok közé merevedett! Ámen.