„Mily nagy kegyelem, hogy már a szívem csak őérette ég”

Fehér ruha, fehér szív, fehér vasárnap – kint is minden fehér, mintha Istenünk gondoskodott volna a teljes összhangról kívül és belül.

„Úr Jézus, senki nem jött el megmenteni ezt a világot, csak te egyedül” – jólesett kifejezni már a kezdőénekekben, hogy mint Istennel járók tudjuk: a vele való járás nem csupán felvett vallásosság. Az emberek, még ha nem is hisznek, arra várnak, hogy valami változás történjen az életükben. De a változások nem jönnek csak úgy maguktól. Azért szeretem ezt kimondani, mert nem egy élettelen vallást tartunk fenn, hanem az imádság, a Istennel való kapcsolatteremtés házába, közösségi helyére megyünk, hogy ott őszinte megadással, alázattal figyeljünk Istenre és egymásra. Lehet a múltunkból felszabadultan élni, noha nem tudjuk meg nem történtté tenni a múltat. Lehet tiszta, vádaktól mentes életünk a múltunk következményeitől szabadon, mert a múltat Isten segítségével fel lehet dolgozni. Örökkévaló lelkünk súlya az, ami Isten közelében tart. A fehérruhások is láthatatlan dolgokról beszéltek, amelyek látható változásokat hoztak létre életükben.

Partra szálltam

partra szálltam
a tajtékzó tenger
mögöttem maradt
a hullámok csapkodnak még
a vizek visszamosnának
még nedves a ruhám
még remeg a szívem
még friss a megbocsátás
még csak most gyógyulok
még csak most hegednek sebeim
még csak most vagyok
harcaim után
hálával nézem
az ígéretes eget
mert győztem
a hullámok felett
elázott lelkem
még csak most ocsúdik fel hozzád
mert partra szálltam Istenem
örökre érvényesen

Mucsi B. János

Maka Karolina vagyok, húszéves, nem keresztény családból jövök. Egy éve találkoztam Jézussal egy ifjúsági konferencián. Hallottam ott egy mondatot, ami nagyon megfogott: hogy volt valaki, aki életét adta értem, annyira szeretett. Nem ismertem, sőt gyűlöltem ezt a valakit, az ellensége voltam, de ő meghalt értem. Ez a tudat mindent megváltoztatott bennem. Csodálatos volt megtudni, hogy van feltétel nélküli szeretet, és felfedezni, hogy ez volt a legjobb döntés az életemben. Nagyon hálás vagyok, hogy még volt egy esélyem, és ez új életet adott. Van egy igevers, amely mindennap kísér:

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden! (2Kor 5,17)

Szabó Magdolna vagyok, nekem nem voltak hívő gyökereim, bár a nagyszülők jártak templomba, de minket, unokákat nem késztettek arra, hogy az istentiszteleteken részt vegyünk. Így nem tudtuk meg, milyen Isten, és milyen vele élni, vele találkozni és vele járni. Hosszú idő telt el az életemből, mire egy alkalommal Kovácsné Magdika, aki munkatársam is volt, elhívott a gyülekezetbe. Számomra nem mondott semmit ez az alkalom, nem voltam olyan lelkileg, hogy érdekeljen, mi is történik ott. Az én életemben is, mint mindenki máséban, voltak hullámok, hullámvölgyek, -hegyek. De visszagondolva mindenre, ami velem történt, az elmúlt pár évre, mondhatom, hogy Isten megsegített és gondot viselt rólam. Amikor a szüleim meghaltak, óriási űr képződött bennem, amivel nem tudtam mit kezdeni, hiába voltak barátaim, ismerőseim. Valami hiányzott, vagy mondhatnám azt, Valaki. Amikor eljöttem a gyülekezetbe, unokaöcsém biztatására, olyan szeretet fogadott, hogy úgy éreztem, nekem ide jönnöm kell, nekem ide járnom kell. Majd meghívást kaptam egy házi csoportba is, és ez nagyon jólesett, mert foglalkoztak velem, és sokat tanulhattam. Van egy igevers, amit a szívemben hordozok:

De én Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlan, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.

Bedő Áron vagyok, és egy kicsit kivétel vagyok, mert hívő családba születtem. Jártam vasárnapi iskolába, gyerektáborba, ahol hallottam Jézusról. Érdekelt Isten létezése, de inkább a tudomány szempontjából. Azután kezdtem elhinni, hogy az élővilág nem lehet millió egybeesés eredménye. Valakinek ott kell lennie az egésznek a hátterében. Az én megtérésem hosszú folyamat volt. Egy táborozáskor Isten áttörte bennem a gátakat, és átadtam életem neki. Van egy kedves igeversem:

Akiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7)

A bizonyságtételekből az érződik, hogy nem teljes az életünk, sőt, nem is élet az Isten nélküli élet. A fehér ruha nemcsak némelyeké, hanem mindenkié, aki megvallja Krisztust személyes megváltójaként. János, az öreg apostol azt írja: „Akié a Fiú, azé az élet” (1Jn 5,12). Szabó Magdolna, Maka Karolina és Bedő Áron a Fiút, az Úr Jézus Krisztust választották, és örök életet kaptak.
Halleluja!