„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet!” (1Pt 2,17)

A közoktatási törvény szerint minden pedagógust megilleti az a jog, hogy „személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék”. Sokszor tapasztalhatjuk viszont, hogy vannak tanulók és szülők, akik ezeket a mondatokat magukra egyáltalán nem vonatkoztatják, csupán az intézményvezetőkre és -fenntartókra. Mintha a pedagógusnak elegendő lenne az, hogy csak az igazgatója vagy a fenntartója becsüli és tiszteli őt.

Egy különös aránytalanságra szükséges ma különösen is odafigyelnünk. Sok-sok iskolai esetről ad hírt a média, ahol a gyermekek vagy a szülők jogai sérülnek. Ezekhez képest sokkal kevesebbszer van hangsúlyozva az, amikor a pedagógusoknak vagy a tanulni akaró gyerekeknek sérülnek az alapvető tanításhoz vagy tanuláshoz való jogaik. Pedig ez a baj a valóságban sokkal többször történik meg, mint az előzők.

Ezen azért is szükséges változtatni, mert csak akkor várhatjuk, hogy társadalmunkban egyre inkább minőségi oktatás-nevelés legyen. Mindenki tudja, hogy védett, megbecsült és bátorító közegben a pedagógus is sokkal többet hoz ki magából a tanulói hasznára.

A szomorú aránytalanságot sokszor a jogvédő szervezetek is súlyosbítják azzal, hogy ritkábban küzdenek ezekben az esetekben az érintett pedagógust megillető jogokért, és még ritkábban derítik ki a tanuló vagy a szülő vagy mindkettő iskolával szembeni vagy otthoni kötelességeinek törvénybe ütköző vagy elemi mulasztásait.

Szüleim mindig törekedtek arra – a párommal mi is igyekeztünk ebben őket követni –, hogy iskoláink és pedagógusaink jó hírét őrizzük és védjük, munkájukat pedig becsüljük és segítsük. Így lett számunkra sok-sok pedagógus szinte családtag. Ebben a biztonságban teltek nagyobbrészt az iskolás éveink. Sok gyermektől mindezt a nagyszerű ajándékot olykor épp a szülők lopják el azáltal, hogy nem találják meg a tisztelet és a megbecsülés hangját kezdettől fogva a gyermeküket tanító pedagógus iránt. Pedig tisztelet nélkül kevesebb esélye van a gyermeknek az eredményes iskolai tanévekhez.

Adjuk meg tehát mindannyian azt a tiszteletet, megbecsülést és elismerést a pedagógusainknak, ami gyermekeink emberré válása érdekében elengedhetetlen. Talán ma is érdemes gyermekeink pedagógusai számára ezt kifejezni. Ha akarjuk ezt megtenni, megtaláljuk a módját.


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!