MIT csináltunk Szegeden?

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is…” (Római levél 1,16)

Szeptember 8–11. között került megrendezésre az MBE Kornya-programjának keretei között a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió (MABIM) és a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet szervezésében a Missziós Ifitábor (MIT) elnevezésű kezdeményezés, melynek célja az volt, hogy keresztény fiatalok felkészítésével és kiküldetésével minél többen megismerjék Szegeden az evangéliumot; valamint gyakorlati tanítványozáson keresztül megtapasztalásokat szerezhessünk az egyetemi misszióban és az utcai evangelizációban, miközben betekintést nyerünk egy gyülekezetplántálás életébe.

A MABIM egyetemi misszióért felelős vezetője, Sipos Márk lelkipásztorunk összefogása alatt az ország több pontjáról, 16 gyülekezetből 28 fiatal érkezett hozzánk, hogy kiegészítsék a mi 22 fős gyülekezetünket. Csütörtök estétől vasárnap délutánig folyamatosan sorakoztak a programok: imaséta, interaktív délelőtti képzések, délutáni utcai evangelizációk és esti előadások. Lezárásképpen vasárnapi istentisztelettel koronáztuk meg az együtt átélt napokat.

Ezen időszak alatt vendégeink voltak Tóth Máté, Tóth Krisztián, Milánkovics Dániel, Tóth Sándor és Tóth Benjámin, akik az evangélium átadásán és hirdetésén munkálkodtak velünk.

A hétvége során közel 160 főt értünk el valamilyen formában az evangéliummal, legtöbbjüket a kérdőívezés során, másokat pedig az előadások alkalmával.

Gyülekezetplántálásunk számára különleges áldást jelentett, hogy szállást és keretet biztosíthattunk a hétvégének, és így sok új fiatallal ismerkedhettünk meg.

Az ifitábor résztvevői közül többen kiemelték, mennyire sokat jelentett számukra, hogy meglátták, ez a fajta misszió és evangelizáció hogyan kapcsolódik össze egy konkrét helyi gyülekezettel.

Összegyűjtöttünk néhány megtapasztalást és hálaokot a MIT-en részt vett fiataloktól, hogy bővebb betekintést kaphassunk a táborba:

„Bátorságot adott a tábor, hogy oda merjek menni emberekhez. Eleinte féltem, milyen lesz, ha visszautasítanak, de mikor megtörtént, mégsem vettem a szívemre. Aztán továbbmentünk, és találtunk olyan embereket, akik végighallgattak minket. Igazából azért jöttem ide, hogy úgy mehessek az egyetemre: tudom, hogyan kell ezt csinálni, és el tudjam mondani a jó hírt!” (Zsani)

„Imasétán most voltam először. Megerősítő volt a tábor, főleg mikor az utcán voltunk és láthattam, hogyan megy az evangelizálás a gyakorlatban. Az látszott, hogy az emberek nyitottak a természetfölötti, szellemi dolgok felé, és mi emberi erővel nem vagyunk képesek arra, hogy valakit ’megtérítsünk’, erre csak Isten képes. A mi dolgunk annyi, hogy elmondjuk nekik az örömhírt, a többit majd Isten kimunkálja bennük.” (Ricsi)

„Hálás vagyok azért, hogy együtt munkálkodtunk olyan testvérekkel, akikkel eddig nem ismertük egymást, mégis gördülékeny volt a szolgálat.” (Dani)

„Megtapasztalhattam, hogy vannak Magyarország különböző pontjain olyan fiatalok, akik a szívükön hordozzák az evangéliumot. Jó volt átélni, hogy együtt mentünk ki az utcákra, terekre beszélni Jézusról. Jó volt együtt dicsőíteni vasárnap az Urat, és örülök, hogy részese lehettem a csapatnak, és hallhattam az építő tanításokat.” (Benjámin)

„Különböző emberek voltunk együtt, de közös volt a célunk. Sokféle háttérből érkeztünk (akár gyülekezeti, akár családi), de szerettük volna azt az örömhírt, ami a szívünkön van (mindegyikünkben ugyanaz), megosztani másokkal.” (Tamás)

„Jó volt megtapasztalni Isten erejét, hogy mit is jelent az evangélium. A hétvége alatt fogalmazódott meg bennem, hogy parancs az, hogy valakit megtérésre hívjunk, döntsön Krisztus mellett! Az egyik érdeklődőt tudtam bátorítani, keressen közösséget, mert ennek fontos szerepe van – főleg, hogy ezekről a kérdésekről is szó esett a táborban!” (Noémi)

„Azt gondolnánk, hogy mi adunk másnak, mikor átadjuk az örömhírt, közben pedig mi kapjuk a legtöbbet! Mertünk a Szent Szellemre hagyatkozni a beszélgetésekben, hogy ő vezesse a lépteinket és a szavainkat a számunkra ismeretlen emberekhez. Azt is megláttam a hétvége során, hogy szükség van a gyülekezetplántálásra is!” (Abigél)

Ezúton is köszönjük mindenkinek a szolgálatkészséget és az Isten országára fordított időt! Valamint hálásak vagyunk a küldő gyülekezetek és barátaink imatámogatásáért is!

Reméljük, jövőre még többen megtapasztaljuk a táborozásnak ezt a különleges formáját, amikor mások felé adva és szolgálva tanulhatunk és töltődhetünk az Úr Jézus jelenlétében.

Összeállította: Honfiné Kurai Kinga