Nagyanyám minden húsvétra egy nagy báránykuglófot sütött, amit elhozott nekünk. Nem mondott soha semmit róla, egyszerűen a szobaablakunk belső párkányára tette. Ott nézett egész nap és egész éjszaka abban a szobában, ahol kisgyermekként nővéremmel aludtunk. Nappal csak elfutottam mellette, szinte észre sem vettem. De a lefekvéstől kezdve babszemeivel állandóan engem figyelt az ablakból. Először féltem tőle, mert mozdulatlanul nézett: éreztem, hogy engem néz szelíden és kitartóan.
Akkor még nem tudtam, hogy úgy tartják, Jézus Krisztus is húsvéti bárány. Ezalatt azt értik, hogy őt is – mint a zsidók peszah ünnepén a kötelező bárányt – megölték. Őt úgy, hogy keresztre szegezték. Aztán néhány nap múlva a barátai újra látták. Még ettek is vele. Azóta ott van mindenütt az emberekkel. Én legalább is így érzem, hogy mindig velem van.
Nekem ő olyan lett, mint gyerekkorom kuglófbáránya: mindig néz, szelíden és kitartóan figyel. Szükségem van erre a jóságos és bátorító szemre, amelyről tudom, hogy le nem veszi rólam tekintetét soha. Csak egy isten tud úgy nézni, amelytől az ember bátorodik, erővel telik, reménykedik és jókedvre derül. Azt kívánom, hogy örökké nézzen engem ez a bárányos tekintet, hogy igazán éljek.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
