Életemben először jártam Izraelben, egy az egyházunk által szervezett lehetőség keretein belül. Egy hét, amely gazdag volt élményekben és tanulságokban egyaránt.
Izraeli utunk során többször elgondolkodtam, hogy mit is jelent az emberiség számára Isten fiának a földre jövetele. Jézus itt élt: ugyanazokat a poros utakat járta, amiken mi is végigsétálhattunk, ugyanannak a folyónak a vizét itta, amit mi is, talán egy-két idősebb fa még a kéznyomát is magán őrizte az elmúlt kétezer évben.Történelmet kedvelő emberként ezeket a tényeket izgalmasnak tartom, a gondolkodásomban és a biblia olvasásomban nyomokat hagyott ez az út! Sokan mindent megadnának azért, hogy a film- vagy a sportsztárokat csak láthassanak, netán még autogramot is kérhessenek tőlük. Abba már sokszor belegondolni sem mernek a rajongók, hogy beszélgethessenek egy hosszabbat a kedvenceikkel, vagy ismerősként foghassanak kezet velük egy jóleső kávéházi beszélgetés után.
A Krisztussal való kapcsolatomban különleges élményt jelentett az izraeli út, de hazaérve mérhetetlenül hálás voltam, hogy bár kétezer év és kétezer kilométer választ el Jézus életének legfontosabb eseményeitől, mégis azt mondhatom, hogy a barátom, naponta beszélek vele, tudom, minek örül, mit tart fontosnak, mi bántja, magyarán ismerem őt.
A múlt és a jelen különleges egyvelege élhető át a Közel-Keleten. Sőt, ha az aktuálpolitikai helyzetre tekintek, akkor arra jutok, hogy a jövő is ebben a kis országban formálódik, éppen napjainkban is. A különféle civilizációk és vallások együttélése, az országban fellelhető régészeti és történelmi értékek mind-mind rendkívül izgalmas és tanulságos élményt adnak, de Isten kegyelméből már nemcsak azok találkozhatnak Jézussal, akik kétezer éve éppen „jókor voltak jó helyen”. Ma már mindannyian a barátunknak nevezhetjük őt, hiszen „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” /János 15:14-15/