Ne félj!

Az új év mindig megrendítő, és megható gondolatokat juttat eszembe. „Rohan könyörtelen az idő”, és milyen jó, hogy rohan, hiszen ezáltal jutunk egyre közelebb a cél eléréséhez.

2017 immár mögöttünk van, és felváltottuk, elkezdtük az újabb kegyelmi évet. Ha visszanézünk, roskadásig telt naptárunk jelzi, hogy mi mindent tettünk meg az elmúlt évben, és néhány elmaradt feladat arra emlékeztet, hogy időnk és erőnk, figyelmünk véges.

Most azonban frissen, üdén, könnyed léptekkel indulunk neki január napjainak. Gyűjtjük a lehetőségeket a munkára, a pihenésre, az örömre, a szolgálatra, a boldog és teljes életre. Természetesen sok kérdés is vibrál a gondolatainkban. Vajon milyen lesz, mi lesz, mikor lesz, hogy lesz velem, velünk? Számoljuk az eshetőségeket, betegségekkel, próbákkal, nehéz dolgokkal is számolva.

Hamar rá kell döbbennünk, hogy mégsem olyan egyszerű a helyzet. Kezdünk megijedni. Mintha egy hosszú folyosóra érkezvén 365 ajtó lenne előttünk, s nem tudjuk, mi van mögöttük. A feliratuk, számuk más-más, az ütemesen megjelenő vasárnapajtók más színűek, a szombatajtók is különböznek a többitől, de végtelen az ajtósor.

Tanácstalankodva tipródom, amikor hangot hallok: „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézs 43,1–2)

Egyszeriben fény gyúlt előttem. Itt van az Úr! Igéje lámpás számomra, hiszen megígérte, hogy velem lesz mindig. Boldogan vallom, hiszem, tudom, hogy „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105).

Messze a folyosó, az év vége, de a lényeg, hogy egy napomat bevilágítja, az utat járhatóvá teszi, a kezem fogja.

Már nem is félek, mert átértékelődött 2018.

Kezdjünk el beszélgetni Jézussal az előttünk álló útról. Mindenekelőtt vele egyeztessük terveinket, aztán rögzítsük azokat. Újév napján imádkozzuk végig az évet, most, még csak messziről pillantva a ködbe vesző hónapokra, napokra. Hittel tedd Isten kezébe, és vedd el tőle az új esztendőt.

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,31–34)

Boldog új esztendőt kívánok!

Mészáros Kornél