Nyomornegyed, félnomád törzs és mesterfokú teológiai oktatás Afrikában

Kenya fővárosában, Nairobiban három éve kezdte felépíteni szolgálati központját a TCM Nemzetközi Intézet annak érdekében, hogy kenyai – és más, afrikai országból érkező – lelkipásztorok, gyülekezetplántálók, ifjúsági vezetők, missziómunkások felkészítését végezhessék.

Elsőként dr. Steiner Józsefet, a TCM professzorát (misszió és tanítványképzés) és globális tanítványnevelési igazgatóját küldte ki a szervezet, hogy elindítsa az oktatást, és meghonosítsa szolgálatuk felfogását és gyakorlatát Afrikában. Ő idén áprilisban immáron harmadik alkalommal oktatott mesterfokú képzés keretében Nairobiban, és végzett hozzá kapcsolódó missziói tevékenységet.

Az alábbiakban Józsefet kérdeztük erről a küldetésről.

József, miért indít egy amerikai–európai missziói szervezet teológiai oktatást Afrikában? Miért utazik egy magyar lelkipásztor és missziológus Kenyába?

Mi abban hiszünk, hogy Albániában egy albán, Kirgizisztánban egy kirgiz, Kenyában pedig egy kenyai lehet a legeffektívebb misszionárius. Egy külföldinek nagyon limitált lehetősége van érdemi missziós munkát végezni egy idegen kultúrában. Természetesen Isten ad ilyen elhívást is embereknek. Lehetséges és áldásos dolog egy-egy missziói út során evangéliumot hirdetni és segíteni sokféle módon. Ugyanakkor a legfontosabb dolognak azt tartjuk, hogy minden nemzetben legyenek érett tanítványságra eljutott, elkötelezett, felkészült keresztények, akik környezetükben releváns és hiteles módon képesek bemutatni az evangéliumot és Krisztust. Mi ezért szolgálunk immár 45 nemzetben, Európában, Amerikában, Ázsiában és Afrikában. A vágyunk az, hogy az ott élőknek adjuk át azt, amit mi is úgy kaptunk Isten kegyelméből.

Miből áll ez a felkészítő program?

Örömmel foglalkozunk az egyszerű gyülekezeti tagokkal is, nem akadémiai oktatás keretében. Ennek lényege a tanítványnevelés. Két alappillére: a tanítvánnyá válás és a tanítványok képzése. Azaz abban segítjük a hozzánk kapcsolódókat, hogy ők maguk jobban megismerjék Krisztust, és hogy képesek legyenek másokkal is megismertetni őt. Ugyanakkor mesterfokú gyakorlati teológiai képzés során azokat is képezzük, akik magasabb fokon szeretnék elsajátítani az eredményes szolgálathoz vezető ismereteket, Master of Arts vagy Master of Divinity diplomákat szerezve.

Afrika egy hatalmas kontinens. Mérhető eredménnyel jár a TCM szolgálata?

Mivel idén még csak harmadik alkalommal szolgálhattunk feléjük, mondhatjuk, hogy az elején járunk. Így is van mintegy 100, mesterfokon tanuló missziói ember, szolgálattevő. Most még  leginkább kenyaiak, de többen vannak Libériából, Zimbabwéből is, és most kérték felvételüket Sierra Leone-i gyülekezeti vezetők is a programunkba.

Mi adja a helyi bekötöttséget a TCM-nek? Kikkel dolgoznak együtt?

Egy igen erős, helyi missziói partnerünk van: a Missions of Hope International (MOHI) szervezet. Ez egy kenyai eredetű, kenyaiak által vezetett, de immár több afrikai országban tevékenykedő misszió. Több mint 20.000 tanulójuk van általános iskoláikban, akik mind nyomornegyedekből valók. Szociális munkások hada dolgozik ezekben a nyomornegyedekben a MOHI alkalmazásában. Ők vittek el bennünket is a főváros egyik legnyomorúságosabb lakónegyedébe, ahol elképesztő állapotokkal találkoztunk. Az emberek itt szennyvízzel kevert ivóvizet isznak, évtizedek alatt felhalmozódott szemétdombok mellett élnek hatalmas bűzben, minden higiéniát nélkülöző módon.

Mit tehet egy magyar lelkipásztor ebben a helyzetben? Lehetséges érdemi segítséget nyújtani?

Amikor közel 20 éve elkezdtem járni a világot, és útjaim során eljutottam például Dél-Afrika nyomornegyedeibe, majd Közép-Ázsia nyomorult falvaiba, nagyon rám terhelődött a szükségek véget nem érő sora… Meg is jelent bennem az érzés: nincsen itt értelme semminek… Úgysem tudunk változtatni… Időbe tellett, amíg megértettem: mindannyian azért vagyunk felelősek, amit megtehetünk. Még ha kevés is az. És még az a kevés is – amit mi megtehetünk – sok örömet hozhat egy-egy ember vagy egy család, esetleg egy tucat vagy néhány száz ember életében. Idén feleségem is velem utazott. Az ő útját a Baptista Szeretetszolgálat támogatta. Magyarországi baptista gyülekezetek anyagi támogatását vittük olyan lelkipásztoroknak, akik vidéken vagy a főváros nyomornegyedi gyülekezeteiben szolgálnak. Szintén itthoni baptista iskolák, családok ajándékait adhattuk át emberek százainak kenyai gyülekezetekben, iskolákban, otthonokban – és egy maszáj törzs tagjainak is.

A maszájok nagyon egzotikusnak számítanak. Hogyan kerültek közéjük, és mit tapasztaltak?

A helyi kapcsolatainkon keresztül jutottunk el Maszájföldre (Maasai Mara), ahol egy, ebbe a törzsbe tartozó fiatalemberrel van szoros kapcsolatunk. Ő vitt el bennünket egy autentikus közösségbe, ahol megismerhettük életüket. Egyrészt csodálatra méltónak találtuk természetközeli életüket, egyszerűségüket, életörömüket. Megismertük szokásaikat, például a színes leplekbe öltözött férfiak ugróénekét, az asszonyok áldókórusát, döbbenetes táplálkozási szokásaikat, mint például azt, hogy marháikat megsebzik (majd begyógyítják), hogy vérüket tejjel keverhessék, és így készítsék el legfőbb étküket. Ugyanakkor elszörnyedve tapasztaltuk, hogy a marhatartás és a mindent ellepő állati ürülékek miatt hatalmas mennyiségű légy röpköd az emberek körül szüntelenül. Beszéd közben azonnal a szánkba is száll néhány. A gyermekek már fel is adták a küzdelmet: ők már szájuk széléről, szemükről sem zavarják el a legyeket, mert minden másodpercben több tucat száll vissza… Lehetőségem adódott a törzsfőnökkel is találkozni, és engedélyével imádkozni érte és népéért, áldást mondani rájuk. Feleségem pedig a falu gyermekeinek adott át Magyarországon nagyon egyszerűnek számító, ott azonban kitörő örömet jelentő színes ceruzákat, tanszereket, apró ajándékokat.

Ez nagyon aktív két hét volt ismét az önök életében. Sok utazás, kényelmetlen ágyak, fizikailag és szellemileg megterhelő szolgálat, érzelmileg megviselő állapotok. Hazatérése után másnap ismét a gyülekezetében szolgált, hiszen lelkipásztori szolgálatot is végez. Néhány nap múlva pedig ismét ukrajnai segélyút következik – a napi szolgálatok közé ékelve. Hogyan bírja ezt a tempót, József?

Magam ugyanúgy táplálkozom és épülök lelki értelemben, ahogyan azt a tanítványnevelő programban is oktatom: igyekszem Krisztustól fogadni a feladatokat, és csak azt tenni, amire ő elhív. Fontos emellett naponta élnem a klasszikus lelki gyakorlatokkal, hogy folyamatosan is őtőle kapjak erőt: a Szentírás olvasása, tanulmányozása, az elmélkedés, az ima és böjt ugyanúgy része ennek, mint a csendességbe vonulás és az imaséták a városban, ahol éppen szolgálhatok – és még sok más. Teljes szívvel hiszem azt, hogy Krisztus komolyan gondolta, amit az Igében olvasunk: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5b) Mindent őtőle kapok én is, amit másoknak adhatok. Magam esendő és gyenge ember vagyok. Nincsen bennem jó önmagamtól. Ezért azt nem is érdemes másoknak adni. Viszont amit Uram közöl velem, az átadható és át is adandó, és örömet és áldást hoz másokra is. Ezt kellett megtanulnom: Megváltómtól átvenni mindazt, amit ő ad nekem – és nem magamba zárni önző módon, hanem megosztani másokkal. Bárkivel és bárhol – ahová és akikhez ő vezet. Így az övé minden dicsőség, ebben is.

(Az interjút J. M., a TCM egyik támogató gyülekezetének kommunikációs munkatársa készítette 2022. április 25-én.)