Nyugodt és csendes élet…

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.”

1Tim 2,1–3

Nem volt könnyű Pál kortársának lenni valahol a római korban. Nem volt könnyű imádkozni a feljebbvalókért, az uralkodókért, a császárért. A birodalom tele volt erkölcstelenséggel. A homoszexualitás, a többnejűség, a rabszolgákkal való kegyetlen bánásmód, a gyilkosságok, a zsarolás mindennapos volt. Tele volt az akkori világ az uralkodók önkényeskedéseivel (csak olvassuk el a római császárság történetét…). Vallási területen pedig a kereszténység még épphogy csak megszületett, a pogányság, a bálványimádás általános volt mindenfelé.

Ekkor írja azt Pál: imádkozzatok értük! De mit is kérjenek, amikor a vezetőkért imádkoznak? „…hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” Azaz azért könyörögjenek, hogy az uralkodók betöltsék Istentől rendelt küldetésüket: megtartsák a rendet, és a kiszámítható, nyugodt életfeltételeket biztosítsák (törvények megalkotása, betartása és betartatása).

Lehet ma is vitatkozni, véleményt alkotni az aktuálisan fennálló renddel és annak képviselőivel kapcsolatban. A mi elsődleges feladatunk azonban az, hogy imádkozzunk értük. Azért könyörögjünk, hogy – tudva vagy tudatlanul – az Isten akaratához igazodjanak, és betöltsék azt, amire a Mindenható rendelte őket. Biztosítsák a kiszámítható, rendezett életfeltételeket, hogy nyugodt és csendes életünk lehessen, melyben akadálytalan az Istenben való hit gyakorlása és a tisztességes viselkedés. Persze már hallom a némelyekben feltörő – akár jogos – kritikákat: De hát ők szegik meg… Itt és itt önkényeskednek, visszaélnek a hatalmukkal…

Miközben nem vitatom ezeket a panaszokat, három tényre hadd hívjam fel a figyelmet:

1. Pál apostol nem a „jól viselkedő” hatalommal, hanem a mindenkori hatalommal kapcsolatban kérte imára a testvéreket. Azaz a hívők közösségének a tudatába a felsőbbség isteni rendjét „égette bele”. Ez formál bennünket, de formálhatja a felsőbbséget is, főként ha tudják, hogy így imádkozunk értük. Bizonyos helyzetekben meg is szoktam kérdezni egy polgármestertől, képviselőtől vagy egy kormányzati szereplőtől: Miért imádkozhatom önért? Van-e személyes imatémája? Szinte mindig mondanak valamit. Ilyenkor azt is el szoktam mondani, hogy mi baptisták rendszeresen imádkozunk értük. Azért tesszük ezt, hogy be tudják tölteni Istentől rendelt hivatásukat.
2. A világban sokfelé járva tapasztalataim és a rendelkezésemre álló információk alapján úgy látom: a Föld lakosságának azon kisebbségéhez tartozunk (talán alig több mint a 10–15%-ba), ahol a legbiztonságosabb, legkiszámíthatóbb és legfejlettebb az élet. Országunkban vallásszabadság van, demokratikus berendezkedés, szabad mozgás, alapvető lét- és vagyonbiztonság. Természetesen mindig, így most is lehet ezen formálni, javítani, fejleszteni, valamint a hibákat, visszaéléseket feltárni. Azonban mindezeket reálisan és átfogóan kell látnunk.
3. A feljebbvalók nem pusztán a nép, a választók akaratából léteznek. Legitimitásuk nem csak emberi szinten keresendő. Isten tervezte úgy a világunkat, hogy nem mindenkinek ugyanaz a hivatása, emberi felelősségi szintje. Ő rendelte, hogy legyenek uralkodók, legyen társadalmi rend, legyenek a rendnek betartói és betartatói. Ha valamely uralkodó ezt nem tudná, akkor a leginkább erre hivatottnak, a mindenkori egyháznak kell tudatosítania ezt benne. Istennel is dolguk van, nem csupán az emberekkel!

István királyunkra, nemzetünk alapítására emlékezve, az állammal és a helyi hatóságokkal való kapcsolatunkban ne felejtsük ezeket. Támogassuk a jót, az igaz szándékokat! Imádkozzunk a feljebbvalókért! Állítsuk oda eléjük a felülről rendelt mércét! Mindezeken túl pedig legyünk hálásak, és amennyire rajtunk áll, éljünk csendes, nyugodt, istenfélő és tisztességes életet! Ez jó és kedves a mi Urunk előtt is, és mindenkit épít!

Papp János
egyházelnök