A Vác vonzáskörzetében lévő gyülekezetek találkozójára került sor az impozáns kivitelű Váci Baptista Imaházban 2016. február 7-én a Magyar Baptisták Világszövetségének vasárnapján.
Az alkalomra az imaház előtti téren zenélő felsőpetényi fúvósok messze elhangzó zeneszámai hívogatták az embereket.
A zsúfolásig megtelt imaházban Meláth Attila helyi lelkipásztor köszöntötte a testvériséget az istentisztelet kezdetén. Kiemelte, hogy az istentisztelet mottója az Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed című ének. Az összevont ifjúság éneke után a jelen lévő lelkipásztorok bizonyságtételeit hallgatta a testvériség.
Sellyei Imre vácegresi lelkipásztor bizonyságtételében gyülekezetének főbb eseményeit prezentálta rövid és tartalmas képes beszámolójában. (2014-ben 100 éves volt a gyülekezet. Az imaterem teljes belső felújítása. Kiemelte a szolgálatok sokszínűségét: fúvósok, bibliakörös gyermekek karácsonyi és húsvéti jelenetei. Szólt az idei tervekről: szolgálati lakás befejezése, nyári gyermekhét, előadók hívása.) Elmondása szerint a 2016-os évet a „közeledés éve”-ként kívánják megvalósítani Vácegresen. Közeledni Istenhez, egymáshoz, gyülekezetekhez.
Floch Gábor szokolyai lelkipásztor szolgálatában több történet által bemutatta, milyen fontos a hívő ember bizonyságtétele. Isten milyen csodásan használja fel és teszi eredményessé mindazokat, akik a szolgálatot leleményesen, bátran, hittel és szívvel-lélekkel végzik.
Tenkely Béla, a felsőpetényi, romhányi gyülekezetek lelkipásztora nagyon hangsúlyosan kiemelte: „megtapasztaltam a tragédiában és a súlyos közlekedési balesetemben is Isten megtartó kegyelmét.” Polgári munkája mellett sem tétlenkedett, több helyre hívták igei szolgálatokra, amelyeket örömmel vállalt el. Hálát adott Istennek azért, ahogyan egymásra talált a felsőpetényi körzet és új lelkipásztora.
A bizonyságtételek között a kibővült váci gyülekezet énekkari szolgálataiban gyönyörködtünk.
Az igét Lőrik Levente gödöllői lelkipásztor hirdette a 124. zsoltár alapján. A lelkipásztor testvér hívő alázatával és szakértelmével hangsúlyozta, hogy a jelzett zsoltárt azok mondják el, akik életútjuk állomásain rendszeresen megállnak és visszanéznek a megtett útra. Ekkor a következő hitvallást zengik el: „Ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek (akkor a következő események történtek volna velünk, 3–5. vers). DE… Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! MERT… A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” Annak az embernek, aki nem tekint vissza a megtett útra, elfogy az öröme. Az a hívő, aki vissza tud nézni hálaadással, elmondhatja: egyetlen segítségem van, az Úr. S így az élete rendíthetetlen alapokon nyugszik.
Az igehirdetés után a nagy gyülekezet nevében, hangos imában kérték testvéreink (Blaskó Péter, Hegyesi Gábor, Lackovszki Pál) Urunk segítségét.
Az örömteli istentiszteletet az Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed kezdetű énekkel zárta az ünneplő gyülekezet.
Az alkalom után szeretetvendégség keretében lehetett együtt a testvériség.
Köszönet a helyi gyülekezetnek és lelkipásztorának.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
