Örömeink Őrbottyánban: bemerítési istentisztelet

Gyülekezetünkben újra bemerítési alkalom lehetett 2023. december 3-án. Szívünkben örömmel, lelkünkben reménységgel vártuk a nagy napot.

Hiri Anett bemerítkező bizonyságtételében elmondta: „Keresztény családban felnőve mindig vágytam személyes kapcsolatra Istennel, de a gonosz sok hazugságot ültetett el a szívemben. Tudtam, hogy amit Isten a Bibliában mond, az mind igaz, de nem tudtam elhinni. Kerestem az Urat, mert nélküle üresnek éreztem az életet. Nem értettem, hogy miért nem tudok megtérni, de Isten megígérte, hogy birtokba fogja venni a szívemet, és azt is mondta, hogy jó csendben várni az Úr szabadítására, mert az ő időzítése tökéletes. Egy nyári táborban a leglehetetlenebb helyzetben kialakult egy olyan beszélgetés a testvéreimmel és a lelkipásztorral, amely által Isten megmutatta, hogy hol gyökereznek a hazugságok, és megszabadított a hitetlenség lelkétől, így el tudtam fogadni Isten kegyelmét.”

Nagy az öröm a Hiri családban, mert Anett bemerítkezése révén elmondhatják a szülők:

„én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)

Irinyi Johanna bemerítkező a „világból” érkezett. Nincsen baptista kötődése. Johanna a következőképpen foglalta össze megtérését: „Nem hívő családban nőttem fel, kicsiként barátok lettünk a Hiri gyerekekkel, akikkel egy utcában lakunk. Az életemben volt egy olyan időszak, hogy jártam egy evangélikus gyülekezetbe, majd egy katolikus gimnáziumban tanultam, de sosem értettem, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Egy nyáron a barátaimmal elmentünk a Hóreb táborba, ott találkoztam olyan keresztény emberekkel, akik számomra hitelesek voltak. Mikor hazajöttem a táborból, elkezdtem rendszeresen Bibliát olvasni, Istennel beszélgetni és az Őrbottyáni Baptista Gyülekezetbe járni. Ide csak egy évig járhattam, mert a szüleim szerint rossz hatással volt rám a gyülekezet, de már ez alatt az év alatt is sok mindent megtanított nekem Isten önmagáról. Következő nyáron ismét elmehettem a Hóreb táborba, és akkor tudtam, hogy most kell megtérnem, mert gyülekezet nélkül elég nehéz lenne megmaradnom Isten mellett. Azon a héten minden félelmem, kétségem elmúlt, és át tudtam adni az életemet Jézusnak.”

A bemerítési alkalom igehirdetője Veress Efraim lelkipásztor volt Erdélyből. Kiemelte az ApCsel 2,37–41 igerészből, hogy az ember akkor csendesedik le, ha valóságosan megtér az Úrhoz. Bűneit elhagyja, és az Úrtól kéri a segítséget. A bemerítés szolgálatát Sellyei Imre helyi lelkipásztor végezte Isten dicsőségére.